Ünnepek

A Karácsony végül tényleg jól telt. Mamáék felálítottak egy hatalmas fenyőfát a nappaliban, aztán a Mama csinos hópelyheket aggatott rá. Ebben én is segítettem egy kicsit. Aztán ebédre nagyon finomat ettünk, bár meglepő módon egy darabka zöldséget sem kaptam, csak desszert volt ebédre, bár Mama "bread pudding"-nak hívta és úgy csinált, mintha Karácsonykor ez lenne a menü. Én benne vagyok. :)

Aztán később mindannyian felöltöztünk a legszebb ruhánkba, én is hófehér harisnyát és fehér rózsácskás ruhát kaptam, Mama is csinos fekete ruhában, Papa meg öltönyben. Aztán együtt énekeltünk a nappaliban és végül jött a legjobb rész: kibontottuk a csomagokat. A legnagyobb csomagot én bonthattam ki, és találtam benne egy hintarénszarvast! Fantasztikus, nagyon örültem ám neki. Végre nem kell arra várnom, hogy Mamával meglátogatjuk a barátaimat ahol van hintaló/hintahernyó/hintakutya stb. No persze most hogy itt van Rudolf a szobánkban, igen nehéz volt elszakadni tőle és vacsorázni illetve később fürdeni menni - Papának úgy kellett lehámoznia az alvó szarvasról.

Karácsony környékén a Papa pár napot itthon volt, annak nagyon örültem. Még sétálni is eljött velem! Lementünk San Jose-ba a Christmas in the Park kiállítást néztük meg újra, Mamával kettesben már jártam ott. De most hidegebb volt, úgyhogy végig a Papa ölében vagy nyakában nézelődtem, eszem ágában sem volt lemászni.

Azóta Papa megint dolgozni jár, mi meg Mamával hol itthon ütjük el az időt, hol megyünk parkba vagy épp múzeumba, ahogy a Mama hívja, bár szerintem az is csak játszóház. Lent van San Jose-ban, és egy hatalmas gumikacsa van a tetején. Bent csupa jópofa dolog: tűzoltó autó, mentőautó, régi postakocsi és egy remek labirintus várt legutóbb. Tegnap elmentünk parkba is, úgyhogy tudtam végre jót hintázni és egy kicsit csúzdázni is. Az fontos dolog, ha az ember akkora, mint én. :)

De ma megint dolgozni kellett, segítettem a Mamának összeszedni a leveleket kint a kertben. A munkamegosztás a következő: Mama gereblyézik, ha már elég nagy a kupac, én belesétálok és átrendezem. Aztán a Mama újra összeszedi, és elkezdi bepakolni a vödörbe. Ekkor én is besegítek, ma épp két marokkal is szedtem a leveleket egyszerre. De végül sajnos a levelek nyertek, túl hamar megtelt a kuka.

Este meg segítettem főzni a Mamának. Ő felvágta a krumplit apró darabokra, én pedig szépen betettem őket a tepsibe. Na jó, egy idő után meguntam, és otthagytam Mamát, de ő szerencsére békés természet, és nem bánja.

Ez a Karácsony jó bulinak ígérkezik

Közeledik a Karácsony és ez igen jó bulinak ígérkezik. Legalábbis eddig már egy csomó jó programot köszönhetek neki. Először is voltunk Mamával pár hete az IKEA-ban, ahol sokat játszattam a gyerekosztályon, ahol ő titokban játékokat vett nekem. Na én persze úgy csináltam, mintha nem tudnék semmiről, de láttam ám ezt-azt a kosárban.

Aztűn múlt vasárnap elmentünk egy távoli parkba és a park tele volt feldíszített karácsonyfákkal, vonatokkal, manókkal és még egy rénszarvas is rohangált benne. Az egyik vonatra mi is felültünk Mamával, és mentünk három kört. De nem volt olyan izgalmas, mint reméltük. Sokkal jobban élveztem a kiállításokat és az önálló csavargást.

Aztán voltunk a U-Me Holiday Party-n. A U-Me egy nagy játszóház, ahol most karácsonyi bulit rendeztek. Volt ott két manó, egy balerina és a végén még egy Mikulás bácsi is érkezett. A legjobb rész az volt, hogy volt egy szoba, ahol hatalmas matracon és trambulinon lehetett ugrálni. Na jó, nekem az ugrálás még nem igazán ment, de sétálgatni tudtam rajta és azt nagyon élveztem. Volt ott bordásfal, arra is megpróbáltam felmászni. Rengeteg gyerek volt ott, én egyet sem ismertem. Mama a Sung nénit és a kisfiát igen, de én szerintem sosem találkoztam velük. A buli végén a Mama beültetett a Mikulás bácsi ölébe, az nagyon rossz ötlet volt tőle.. Meg is mondtam neki a véleményem. De remélem majd megyünk még oda játszani Mikulás mentes napokon is.

Ha majd meggyógyultam, mert most épp náthás fagyok és a fülem is begyulladt, úgyhogy Mama már nem csak az orrszívóval, hanem gyógyszerrel is támad..

A slag, a macskavár, a sámli, a kormánykerék

A napokban, amikor még kevesebbet esett az eső, és a Mama kiengedett a kertbe játszani, nagyon jót kísérleteztem a slaggal. Van a végén egy locsolófej, amin egy kallantyúval lehet nyitni/zárni a vizet. No persze én ezt nem tudtam rögtön, de pár perc kísérletezés után rájöttem. Aztán idővel arra is rájöttem, hogy ha én játszani akarok a vízzel, akkor folyamatosan tartanom kell a kallantyút, különben eláll a vízsugár, mire odaér a kezem. Az nagyon bosszantó volt, amíg nem értettem mi történik.

Rájöttem, hogy a macskavár tökéletes mászóka és olvasósarok nekem. Nagyon szeretek mindent megmászni, főleg a macskavárat és a lépcsős könyvespolcot. Mama viszont nem mindig értékeli az ilyen akcióimat sajnos.. A macskavárnak két kis platója van, és ha én az alsóra ráülök, a felsőn tökéletesen tudok könyvet olvasni. Jobban szinte, mint a valódi kis asztalkámnál, székecskémnél, mert azon még nem ér le a lábam.

Újra elővettük a sámlit a fürdőszobában, úgyhogy most már majdnem teljesen önállóan mosok kezet. Meg kézmosás után néha ottmaradhatok játszani kicsit a vízzel. Azonkívül a sámlit tudom hurcolni, és így szinte bárhol nekiállhatok mászni. Mama és Papa legnagyobb örömére. :)

Megtanultam vezetni is. Sosem megyek ugyan messzire, mindig csak a garázsfeljárón maradok, de azért roppantul élvezem a dolgot. Ott a kormányon és környékén annyi izgalmas gomb van. Van amelyik még kattog is, de a Mama azt mondja, azt nem szükséges bekapcsolni, mert nem vagyunk vészben.

Apró pogányból kis keresztény

Bocsánat, nagyon rég jelentkeztem utoljára már megint. Csak sajnos nem olyan egyszerű ez a dolog. A Mama is alig enged oda a géphez, én is folyton mással vagyok elfoglalva, aztán késő lesz és aludni kell hirtelen és hasonlók.

Viszont, az utóbbi két hónapban nagyon sok minden történt ám velem! Először is, voltunk Magyarországon egy egész hónapig. Papa ugyan két hét után visszajött, de én Mamával maradtam a hónap végéig.

Magyarországon sok kalandom volt. Először kezdtem azzal, hogy megtanultam rendesen járni, aztán folytattem egy bő hétig tartó hasmenéssel, megvolt a keresztelőm (arról majd részletesebben is írok), kaptam sok lufit, sétálgattam és motorozgattam a sétányon. Jól éreztem magam otthon, jó volt látni mindenkit, de azért hiányzott a saját kis ágyikóm. Legalábbis a Mama arra fogta, hogy keveseket aludtam.

A legnagyobb esemény azt hiszem határozottan a keresztelőm volt. Nekem nagyon tetszett, roppant jól éreztem magam. Mama fehér tüllös, rózsás, sok alsószoknyás ruhácskát húzott rám, hozzá fehér harisnyát és fehér pólót kaptam - ez roppant furcsa volt, sosem szoktam fehér ruhát hordani, állítólag az túl kényes szín. Ennek ellenére még azt is megengedték, hogy letelepedjek a földre. Azt hiszem ez a fotós bácsinak volt köszönhető, az ő kedvéért még a Mama és Papa is rengeteget mosolyogtak és pózoltak a kápolna mellett. A  fotózás után a szertartás elég hosszú volt, de én azért jól elszórakoztam, dumálgattam, a szoknyámat huzogattam, az összegyűlt rokonságnak integettem. A pap egy alapvetően szimpatikus bácsi volt, de egyszercsak leöntött hidegvizzel. Nem nagyon, és még el sem sírtam magam igazán, de azért nem esett jól.

Ezután még egy adag fotózás következett, aztán beültünk az autóba, és én aludtam egyet.

Amikor felébredtem, egy roppant jópofa helyre mentünk: Reneszánsz étterem. Már meg volt terítve az asztal, de a hamira jó sokáig várni kellett. A köztes időt dobozokkal, nyakláncokkal, fülbevalókkal és egyéb ajándékokkal töltöttük ki. Mind én kaptam őket. :) De aztán csak megérkezett a hami is, és nagyon jól belakmároztam mindenféle finomságból. Utána aztán foltyton kézenfogtam valakit és sétálgattam körbe-körbe a teremben. Nagyon jól éreztem magam, máskor ilyen későn már mindig aludnom kell..

Éjszaka a Mom és Papaty szobájában aludtam, reggel még a Papaty ágyába is beköltöztem, ő meg kucoroghatott a földön. Na de hát miért akarnék én holmi szállodai kiságyban aludni?

Másnap délelött még a szállodában reggeliztünk mindenféle finomságot, aztán tébláboltunk kicsit, majd hazaautóztunk.

Kísérletek a fürdőkádban

Már régóta akarok írni, de sosem sikerült megkaparintanom a laptop-ot, mindig a Mama lóg rajta. A napokban például a Papának segít bevallani az adót. Nem tudom az mi lehet az az adó, és mi rosszat tettek Mamáék, hogy be kell vallani, de Papa már több hete ezzel fogalkozik, ahelyett, hogy velem játszana. Na jó, ügyes vagyok én, és kikövetelem azért magamnak a figyelmet. :)

A kádban esténként mostanában nagyon jópofa dolgokat figyeltem meg. Az egyik, hogy különböző poharakból, kupakokból remekül ki tudom önteni a vizet, ha Mama megtölti őket nekem. Aztán később arra is rájöttem, hogy ha a vizes pohárba beteszek egy kicsi kupakot, akkor azt is ki tudom borítani. Valamelyik nap ezt igen sokszor megismételtem Mama legnagyobb örömére. Nagyon tetszett neki is az új felfedezésem. Lehet, hogy ilyet még ő sem látott?

Aztán volt olyan is, hogy pancsoltam a vizet. Ezt óvatosan kell csinálni, mert a túl erős csapkodásnak kellemetlen következményei lehetnek. Nekem például egy csomó víz ment az arcomra, szemembe - pfuj, azt nagyon utálom. A hajmosás sem a kedvencem és sajnos nem tudom mindig megúszni. Ma sikerült egész jól, Mama csak azt a részt öblítette le egy kis vízzel, ahol ebédnél belekentem a paradicsomos szardíniát.

Bibik

Van két bibim. Na jó, most már igazándiból csak egy látszik egy picit, de ketten voltak. Az egyik a fülecskémen. Elestem és beütöttem valaminek az élébe. Az fájt is. De már jól van. A másik pedi a szemöldökömön. Eldőltem, ahogy a TV melletti asztal alsó polcán ücsörögtem, és nekimentem a nagy játékdobozomnak. Az sem esett jól, de már nem is látszik. Pedi az még púpos is volt egy kicsit. Mama vett is a napokban csinos vöröskeresztes csomagokat amikben mindenféle ragtapaszok és hasonló dolgok vannak. Egyet tett mindkét autóba, egy minit a kistáskájába, és a legnagyobbat megtartotta itthonra. Tartok tőle, hogy attól tart a bibikérdés csak fokozódni fog. Bár úgy hallottam gyerekkorában ő is sokszor lehúzta a plazúrt  a térdéről, aztán most teljesen jól van. Úgyhogy csak megmaradok én is. :)

Kacagni jó

Néha olyan jól meg tudnak kacagtatni, a Papa és a Mama. A napokban a Papa játszott azzal a lufival, ami már legalább egy hónapja itt van a játékaim között. Már kezd leereszteni, de még épp van benne annyi gáz, hogy felrepül a magasba. Papa lefeküdt a padlóra, és rugdalta a lufit, az pedig ide-oda repült. Én meg úgy kacagtam, hogy csak na. Teljesen el is fáradtam benne.

Pár nappal később meg teregetésnél a Mama kezdett el hülyéskedni. Egy csinos pöttyös harisnyámat felhúzta a  kezére, és a Papát támadta vele. No ez a Papának persze nem tetszett annyira, mint nekem. Le is húzta  a harisnyát a Mama kezéről, és felhúzta a sajátjára. Aztán engem támadott vele. De ez is olyan jópofa volt. :)

Mama dicsekszik velem - vagy csak barátokat látogat?

A reggel egész szokványosan telt. Felkeltem, tejecske, olvasgatás, öltözés, olvasgatás, reggeli, játék. Aztán kakiltam és Mama elvitt pelenkacserére. Utána leültünk a székbe, és Mama olvasgatott könyveket nekem. Aztán szóltam neki, hogy én szívesen aludnék egyet. Erre gyorsan pizsamába húzott és bezsákolt (rám adta a hálózsákomat), olvasott újabb mesét és aztán kaptam tejecskét. Lassan, de csak elaludtam. Nem tudom miért ment olyan lassan az elalvás, de utána legalább jól kialudtam magam, megint sikerült másfél órát szundítanom. Azt nagyon szeretem, amikor sikerül ilyen jól kialudnom magamt.

Aztán amikor felébredtem, Mama harisnyát és szoknyát húzott rám, majd leültünk ebédelni. Finom sertéspörki volt ebédre, kenyérrel és volt őszibarack is. No meg persze sajt. Mostanában nagyon szeretem a sajtot. Eszem mást is, de jelenleg a sajt a sláger. Ebéd után Mamával beültünk az autóba. A Central Expressway-en autóztunk, ott ritkán szoktunk menni. Aztán leparkoltunk és bementünk egy épületbe. A biztonsági őr bácsi engedett be minket a kapun, de az épület ajtaja már nyitva volt. Az iskolába mentünk, ahol a Mama még a Julcsi baba előtti időkben dolgozott. Ott találkoztunk egy barátságos nénivel aztán még eggyel. Amikor épp kezdtem megbarátkozni az első nénivel és nem akartam teljesen bebújni a Mamába, Mama fogta magát és vitt tovább egy másik nénihez az irodájába. Itt sokat maradtunk, Mama és Ani néni sokat beszélgettek. Közben beugrottak más nénik és bácsik is - annyi sok ismeretlen ember! Na de aztán Mama elbúcsúzott, gondoltam végre vége. Na nem, akkor felmentünk az emeletre. Ott láttam sok nagyfiút és nagylányt is, ők helyesek voltak. De ott is találkoztunk még két nénivel. Szerencsére még két másik akivel a Mama találkozni akart, nem volt a helyén. Ennyi új ember bőven elég volt nekem egy napra.

Aztán hazajöttünk és én útközben elaludtam az autóban, pedig Mama mindent megpróbált, hogy ne tegyem: hangos zene, lábcsikizés. Aztán hazaértünk, Mama kikapott és megpróbált itthon elaltatni. Na nem, azt már nem. :) Úgyhogy jött a babakocsi séta, ami bizony addig tartott, hogy csak elaludtam. Aztán aludtam is egész jót, és mire felébredtem, a kertben voltunk és a Papa nézett rám. Na, erre nem számítottam. Papa sem, állítólag elnézte az órát, és egy órával korábban jött haza, mint tervezte. :) Én nem bántam. Játszottunk Papával kint a kertben jót. Mama előhozta a kis háromkerekű biciklimet, én ráültem/álltam és elindultam vele. Eleinte elég bizonytalanul ment, de aztán belejöttem. Idővel még kanyarodni is egész jól megtanultam. Papa segített a beszorult triciklimet kiszabadítani, de néha annyit kormányzott helyettem, hogy úgy kellett levennem a kezét a kormányról. Mintha az ő triciklije lenne. Pedig nem, Mama nekem vette, én is ott voltam.

Elindultunk, én és az NFL évad

Megtettem az első bizonytalan lépéseimet. Tony Romo is megdobta első interception-jeit: olyanokat dobál a saját csapatának, amit sajnos a másik csapat kap el.

Na jó, azt hiszem számomra mégiscsak a saját lépéseim az izgalmasabbak. Már sejtem egy ideje, hogy a kicsi talpaimon meg tudok állni, mostanában többször egyensúlyoztam rajtuk pár másodpercig. De ma még lépnem is sikerült. Nem jutottam ugyan sokáig, szinte rögtön el is estem. De hozzá vagyok szokva az ilyesmihez, nincs az eséssel semmi gond. Felállok és lehet is menni tovább. C'est la vie.

Hogy miért is indultam el és miért pont ma? Nos, sejtésem sincs. Papa szerint ez teljesen logikus következő lépés volt a mozgásfejlődésemben, teljesen jól beleillik a képbe és nincs olyan hatalmas jelentősége. Mama meg van róla győződve, hogy most már nem vagyok bébi, hanem igazi nagylány.

Mindenesetre az egész valahogy a következőképp történt. A Papa este American Football meccset nézett és közben tortilla chips-et evett. A meccs elejét még én is néztem vele, és a közönséggel együtt ordítoztam. Aztán megálltam a lábaimon és léptem is egyet. Aztán huppantam. Aztán ezt többször megismételtem, néhány huppanást, négykézlábalást és térdenjárást is beiktatva. Ja, és pár falat chips-et is kaptam a Papától. :) Végül jött a Mama, és elvitt vacsorázni. Nahát!

Micsoda nap!

A reggel-délelött még egész szokványosan telt. Felébredtem, Papa jött értem és átvitt a Mamához. Ittam tejecskét, nézegettem könyvet és telefonálgattam. Aztán Mama felöltöztetett és megreggeliztünk. Reggeli után jókat játszottam, aztán lefeküdtem aludni egyet. Amikor felébredtem, kaptam kis ebédet, aztán Mama átöltöztetett és beültünk az autóba. Sokat autóztunk, de aztán csak megérkeztünk. Leparkoltunk, beültem a kis zöld babakocsimba és kíváncsian lestem, hova tol a Mama.

Roppant izgalmas helyre érkeztünk, bár én ezt eleinte nem tudtam. Vettünk jegyet és bementünk a parkba. Ot először egy étteremhez mentünk, a többiek már ott voltak. Ne is tudtam, de már mindannyian sétálnak! Ettünk egy kicsit aztán elindultunk. Először kecskéket látogattunk, meg is simogathattam őket. De az orrát nem bökhettem meg, pedig meg akartam mutatni, hogy tudom, melyik az orra. Aztán amikor a kecskéket meguntuk (na jó, csak a többiek, de hát csapatosan jöttünk), akkor mentünk tovább. Kézmosás és kis pihenés után átmentünk bárányokat nézegetni, és még egy szamárral is találkoztam. A bárányok nagyon barátságosak voltak, és állandóan odajöttek a rácshoz, hogy simogassam őket. De a Mama mindig elvette a kezem, amikor meg akartam mutatni a bárányka száját. Én ilyenkor persze rögtön elmondtam a véleményem.

A következő állomás a körhinta volt. Mindannyian felszálltunk, Mama engem egy zebrára ültetett. Jó darabig csak ücsörögtünk ill. a Mamáék álldogáltak mellettünk, aztán jött a csengetés és elindultunk. Jajj, az nagyon jó volt, roppantul élveztem a dolgot! Sajnos nem tartott sokáig, és amikor vége lett, menni kellett. Ezután egy mini játszótérre mentünk. Az jó volt, ott végre szabadon rohangálhattam négykézláb is. Volt ott egy jópofa lapos hinta, abban is hintáztam. Aztán amikor hasrafeküdtem benne, Mama úgy döntött, itt az ideje indulni. Visszamentünk az autóhoz, én beültem és elaludtam.

Az IKEA parkolójában ébredtem fel. Bementünk, először itt is az étteremben kezdtünk. Kaptam finom húsgombócokat és a végén egy kis palacsintát is. Aztán elindultunk vásárolni. Mama folyamatosan jópofa dolgokat adogatott a kezembe, amiket én kis vizsgálat után visszaadtam, ő pedig visszahelyezte őket a polcra. Közben ez-az a kosárba is bekerült. A legjobb rész a törölközőválogatás volt. Mama pont egy nagy láda mellett parkolt le engem, ahonnét én kikaptam egy csinos sárga fürdőlepedőt, és azzal játszottam bujócskát. Mamával is, és más vásárlókkal is. Meg kell jegyeznem, a vásárlókat renddzeresen elbűvöltem, hogy milyen aranyos és jókedvű vagyok. :) Végül fizettünk, vissza az autóba és hazamentünk. Huh, hosszú nap volt, de tetszett nagyon. Remélem abba a parkba máskor is ellátogatunk és talán megyünk több kört is a hintával. Volt ott még néhány szimpatikus állat, mint a sárkány mellettem, vagy a delfin két sorral hátrébb.

Új trükköket tanultam

Tanultam egy csomó új trükköt. Az egyik, a pakolás. Most már nem csak ki, de be is pakolok. Fakanalat a papírszemétbe, telefontoltőt a fiókba, tollakat egy dobozba, labdát a lábosba, játékot vissza a dobozba (bár ez utóbbi nem túl izgalmas). A másik, a doboztetők. Lecsavarni még nem tudom őket, de ha csak simán le kell venni vagy rá kell tenni, azzal egész jól elboldogulok. A következő az építkezés. Ha a Mama elkezdi vagy megmutatja, akkor én még 1-2 kockát rá tudok építeni a toronyra. De a legjobb, hogy tudok cipőt húzni, és nem csak a sajátomat. Bárkinek a cipőjét remekül fel tudom venni, ráadásul mindkét lábam belefér egy félbe.

Elkezdtem kommunikálni a Mamával és a Papával. Néhány jelet már megtanultam. "Még" - bár én ezt arra használom, hogy kérjek valamit, legyen az víz, könyvolvasás vagy épp a macska. "Kutya" - tegnap este szóltam is a vacsoránál Mamáéknak, hogy az utcán valaki kutyát sétáltat. Aztán szoktam szólni, ha éhes vagyok. Ez roppant hasznos tud lenni, nagyon élvezem a dolgot, hogy ilyen jól tudok már beszélgetni.

Sajnos megbetegedtem. Volt lázam is egy napig,az szerencsére gyorsan elmúlt. Viszont az orrom több napig folyt és még mindig köhögök egy kicsit. Pedig Mama finom mézes kenyérrel is etetett és hagymateával is ijesztegetett, de azt egyelőre megúsztam. Langyos mézestejet kaptam, de az nagyon rossz volt, én vizet szeretek inni a kis poharamból. Remélem hamar meggyógyulok most már, mert így sokkal nehezebb este elaludni. Szerencsére Papa nagyon lelkesen elringat este akár 3-4-szer is.

Papa a legjobb játszótárs

Ma itthon maradt a Papa. Azt hiszem azért, mert ma velem akart játszani, nem akart dolgozni. Nagyon örültem neki, a Papával remek jókat lehet ám hancúrozni. Azonkívül a Mama igencsak használhatatlan volt ma egész nap. Folyton csak az orrát fújta és a zsebkendőket dobálgatta a szemetesbe.
Az egyik nagyon jó játék amit a Papa kitalált, az a kék kis fagolyóval történik, és a következőképp zajlik. Ő elgurítja, én utánarohanok négykézláb. Aztán a golyó bemegy a könyvespolc alá, ahol én sajnos nem érem el. Ha szólok a Papának, ő segít előkeríteni, visszagurítja a kiindulási helyre, én utánamegyek és az egész kezdődhet újra. Eközben persze mindketten nagyokat kacagunk. A Mamával is megpróbáltuk ezt a játékot, de ő úgy gurította el a kis golyót, hogy az rögtön ki is jött a könyvespolc alól, nekem kellett visszagurítanom. Ehh, ez a Mama..

Délelött a Papával még a kertben is nagyon jót játszottunk. Kaptam egy hatalmas új mászókát, és azon mászkáltam. Meg a meglevő székecskéimen. Meg nézegettük a madarakat a kerítésen és a villanyvezetéken. Rengeteg madárka van a kertünkben, nagyon szeretem őket.

"Mi mind egyéniségek vagyunk." "Én nem."

Nem is tudtam, de mind mások vagyunk, és nem csak hosszúságban, testsúlyban és fejkörméretben - a dokik főleg ezeket szeretik mérni. Ma voltunk Mamával a Las Palmas parkban, és találkoztam Atticussal és Arannal. Lényegében egykorúak vagyunk, Aran kicsit idősebb, Atticus kicsit fiatalabb. Aran már igazi nagyfiú, ügyesen jár és beszél is ezt-azt. Meg rengeteg haja van! Szegény hogy utálhatja a hajmosást annyi sok hajjal. Atticus nagyon aranyos és hozzám képest roppant csendes és nyugodt természet. Sétálgat már óvatosan ő is, és mondott is egy-két szót. Olyan helyes volt, ahogy csak ült a fűben és élvezte, hogy a szellő fújja az arcát! Nekem ehhez soha nem lenne türelmem. Pláne, ha van egy jó kis babakocsi a környéken, amit lehet tologatni. Vagy egy zenélős játék aminek a dallamára lehet táncolni. Mostanában nagyon szeretek mászni is, főleg felfele, megmászok szinte bármit. Legyen az sámli, kanapé, kerti szék, előszobai láda - ha tudom, megmászom. Mint megtudtam, Aran és Atticus a mászás iránt egyáltalán nem érdeklődnek, úgy fest az az én specialitásom. :)

Legújabb fejlemények

Jajj, annyi dolgom van mostanában! Rengeteget kell másznom fel-alá, aztán néha tologathatom a kiskocsimat vagy a babakocsimat, néha séátlgatok egy kicsit a bútorokba kapaszkova. Mindez igencsak fárasztó, de nincs időm leülni és TV-t nézni vagy csak úgy olvasgatni túl sokáig.

Aztán a Mama is folyton elcipel valahova:
- Voltunk mostanában látogatóban a Chandra néninél és a kislányánál, Mirabel-nél. Mirabel még roppant apró, de aranyos. Chandra néninek van két macskája is, de azokat sajnos nem lehet olyan jól elkapni, mint az itthonit, az Expit.
- Voltunk könyvtárban is, ott három perc alatt összebarátkoztam mindenkivel.
- Egyik nap a Mama fel-alá hurcolt engem, azt hiszem valamin intéznivalója lehetett, de nem mindig értékeltem a dolgot, nem szeretek túl sokat abban a piros kis ülésben ücsörögni, pláne, mióta már itt van az új ülésem is, épp csak az autóba nincs még beszerelve.
- Pár napja voltunk Múzeumban is. Nem igazi múzeum ez, inkább egy hatalmas játszóház. Mamával eleinte egy kisebb helységben voltunk, ahol volt egy képcső, híd aztán lejtő. Ezen én remekül szórakoztam, nagyon jó volt azon a terepen mászni fel-le. Aztán kimentünk egy kicsit a központi térbe, ahol két lány aranyos mesét olvasott. De nem tudtam nyugton ülni amikor annyi látnivaló volt mindenfele, gyorsan el is másztam messzire. :) Aztán Mama inkább vissza is vitt abba a kisebb szobába. Utána ebédeltünk, még egy kicsit a hordózóban sétálgattam Mamával, aztán hazamentünk. Az autóban rögtön elaludtam, ez a Múzeumlátogatás nagyon kimerített.
- Tegnap is meg ma is a Blossom Birth-ben voltunk, tegnap kaptam csini ruhákat, főleg sötét színű nadrágokat, hogy tudjak a parkban és otthon miben kúszni-mászni, ma pedig könyvolvasós programra mentünk.

Papa azt állítja, hogy topológiát tanulok mostanában. Lehet, hogy úgy hívják, nem tudom. Én egyelőre csak roppant izgalmasnak és érdekesnek találom, hogy egy karikát fel tudok húzni a karomra, ebbe a karikába bele tudok tenni egy kis kupakot, a kupak ráfér a kézfejemre, és ma ebédnél még a tasakos hamimra is rátehettem a kupakját. Mama azt hiszem büszke volt rám nagyon, hogy ilyen kis kupakkal is elbánok!

Nekiálltam függőlegesen is mászni. Úgy értem megmászom a bútorokat és amit csak lehet. Az erősítőre is megpróbáltam felmászni, de azt nem engedik. Ma reggel a kanapé elé tett dobozra, és onnan a kanapéra másztam fel például. Roppant izgalmas dolog, nagyon élvezem. A pelenkázó asztalon is szoktam próbálkozni a mászással, de Mama azt egyáltalán nem értékeli. Hogy őszinte legyek, a pelenkázó asztalon a Mama semmilyen mozgást nem igazán értékel. Kivéve talán azt, amikor állva segítek neki levenni a nacimat, szépen kilépek belőle.

Szülinap 3 felvonásban

Június 23-án Mama felöltöztetett a csinos kék-fehér kis szerkómba, beültünk az autóba, és irány Kristin-ék háza. Ott Mama és Papa gyorsan nekiláttak a háziakkal együtt mindenfélét sertepertélni, engem meg jól letettek a játszósarokba játszani.. Papa szerencsére meggondolta magát, és inkább velem foglalkozott a görögdinnye helyett.. Mama matricákat ragaszgatott mindenhova. Aztán jöttek szépen sorban a többiek is, ott voltunk mind a kilencen, mi júniusi-júliusi bébik. Volt sok finom hami, nevetés, játék. Aztán, egyszercsak kivittek mindannyiunkat a kertbe, egy asztalra odatettek egy csinos hatalmas fehér tortát mi meg körülálltuk. Igenám, de a torta magasan volt, nem értük el. Kivéve a szemfüles Jada-t, aki elkezdte leeszegetni az áfonyákat az oldaláról. De idővel valaki szépen felszeletelte a tortát, és én is kaptam belőle egy-két falatot. Finom répatorta volt az illető.


Aztán, július 2-án volt az igazi szülinapom. Az egészen máshogy zajlott. Mama délután egyszercsak meglógott, engem otthon hagyott a Papával. Aztán amikor jött az uzsonna idő, Mamáék nagy készülődésbe kezdtek. Papa felálított egy izgalmas háromlábú szerkezetet a szobában, a tetejére még a videókamerát is rábiggyesztette. Mama csinos virágszerű tüneményeket lógatott a falról. Aztán végre csak elvittek a fürdőszobába kezet mosni, leültem a székecskémbe, és vártam a hamit. Jött is, Mama hozta csinos piros tányéron: kis tortácska volt, egy szál gyertyával. Közben meg szólt a zene és Boldog Születésnapot kívánt nekem. A tortácska nagyon finom volt, de nem engedték, hogy az egészet megegyem.. Szerencsére kaptam helyette rendes, igazi uzsonnát. Aztán később, még ajándékot is kaptam ám. Először nem értettem, miért dugdoznak az orrom alá egy nagy ronda barna dobozt, nem volt se szép színe, se mintája, nem is zörgött.. Mamáék segítettek kibontani, és odabent - dobozba zárva -egy kis baba ücsörgött. Egész aranyos, azt hiszem jóban leszünk.

No és végül július 7-én volt a hatalmas banzáj. Mama már két nappal előtte állandóan a konyhában készülődött, a Papa a kertet rendezgette nagy erőkkel. Megérte, nagyon szép lett! Szóval szombat délután elkezdtek jönni szép sorban a barátok. A kertben ültünk le velük - én kényelmesen elfoglaltam a saját székemet a beépített asztalkámmal, a többiek osztozkodtak. :) Ettünk mindenféle finomat: paprikáscsirkét, rakott krumplit, gulyás levest és banánkenyeret. Aztán, jött a csomagolás. Mama szép sorban az asztalomra tette a csomagokat, segített kibontani őket. Csupa roppant jópofa dolgot kaptam: könyvet és képkeretet, pöttyös ruhát, dömpert homokozó játékokkal, gumis építőkockákat, puzzle-t és még egy könyvet. Ezek után jött az újabb torta. Igen, nekem már a harmadik. :) Ez cukrász torta volt, epres. Roppant finom, de sajnos csak igen kicsi szeletet szántak belőle nekem..

Toddler = Totyogó

Még nem vagyok hivatalos toddler vagy totyogó, hiszen még csak a bútorokba kapaszkodva közlekedek oldalra, esetleg kis kocsit tologatva előre is, de mivel elmúltam egy éves, mégis annak számítok. Huh, nem semmi volt ez az első év! Már alig emlékszem milyen is volt idekint eleinte, de azt hiszem nem éreztem magam olyan túl jól, de most már nagyon élvezem a kint létet.

Mostanában is sok új dolgot fedezek fel. Megtanultam egész jól kisebb dolgokat nagyobb dolgokba betenni, Mamának segítek néha ki- vagy bepakolni a mosogatógépet, és aztán becsukni az ajtaját. A spájzt is lelkesen ki szoktam pakolni, bár azt Mama újabban zárva tartja előlem. Azt hiszem ő nem szeret annyira pakolni, mint én. :)

Tudományos kísérletek

Mostanában igen kifinomult tudományos kísérleteket szoktam folytatni. Ma este például a fürdőkádban felfedeztem, hogy a zöld tengericsikó milyen kényelmesen átfér a karika alakú kukacon. Aztán azt is felfedeztem, hogy ha a tengericsikót kidobom a kádból, akkor pattog és néha elgurul. Ezt többször is megvizsgálhattam, ugyanis Mama nagyon kedvesen mindig visszaadta a tengericsikót.

Fő kísérleteim mostanában főleg azzal kapcsolatosak, hogy mi fér bele mibe. Ennek ürügyén ma néhány pelenkát elhelyeztem a szennyeskosaramban, egy kis fedőt a sütő fiókjában, a Rubik kockát és egy fél pár cipőt a babakocsi aljában, a xilofon ütőjét egy papírzsákban, valamint egy kis kockát többször is betettem majd kivettem egy kis kék tálból. No és ki tudja, lehet, hogy más dolgokat is elrejtettem itt-ott, de csak nem fogok mindent elújságolni. :-) Szoktam játszani néha a formabedobós játékaimmal is, valamint a kisállatos puzzle-ommal. Ez utóbbi nagyon jó, ugyanis nem csak puzzle-nek, de ütőshangszernek is remekül használható.

A mozsgásom is szépen fejlődik: néha már felfele is mászom, nem csak előre. Azt hiszem ez Mamáéknak újabb adag pánikrohamokat fog okozni, de azzal majd ők megbírkóznak. Nekem az összes egyéb akadállyal kell, hogy nagy nehezen elérjek egy-egy vázát, tollat, és ismeretlen izgalmas dolgokat, amiket Mama mindig sietve elpakol messzire, ha közeledek. Még nagyon óvatosan csinálom a felfele mászást, egyelőre kétszer bemásztam a kertből a konyhába, és a kis kerekes kocsimon is felmásztam már kétszer. Egyszer pizsamában, amikor a Papa vigyázott rám.

Hétvégén buliban voltunk a barátaimmal és szüleikkel. Kristin néninél volt a party, nagyon jól sikerült. Jó volt látni a többieket, és mindenféle finomságot is ehettem. A buli végén még torta is volt! Bizony, igazi répatorta krémsajtos mázzal. :)

Eső júniusban?!

Ma borongós napra ébredtünk és sajnos ez így is maradt, délelött még az eső is esett. Ébredés után kicsit játszottam, majd reggeli helyett Mama egyszercsak bepakolt a piros kosaramba, beültünk az autóba és elindultunk. Én véletlen gyorsan elaludtam, és mire felébredtem, Mama és Papa már majdnem be is fejezték a reggelijüket a Google-ben. Szerencsére nem maradtam ki minden jóból, kaptam egy kis palacsintát és banánt én is. Délelött nem sok minden történt, és valójában délután sem. Mama délután elvitt babakocsival sétálni - addig tologatott,amígy egyszercsak elaludtam. Én jól be voltam burkolva meleg pizsibe és lábzsákba, sőt, még egy meleg takarót is kaptam a babakocsi elejére, hogy ne fújjon úgy a szél, csak a friss levegőt érezzem.

Este hatalmasat és nagyon jót játszottam Mamával és Papával a fürdőkádban! Most fürdéshez megkaptam a kis gumikacsámat meg egy kis zöld kupakot, a kedencemet. A kacsát kóstolgattam, de nem túl ízletes. Viszont a zöld kupak nagyon jól megfogható, és mindenhova betehető. Például a Mama szájába. Aztán amikor kiveszem onnan, akkor Mama nagyot pukkan. Az roppant vicces. :) Ez a Papának is tetszett, mert ő is bejött a konyhába, és kitátotta a száját. Neki nagyobb szája van, ugyanis az egész kupakot el tudta nyelni. Sőt, a végén azt hiszem le is nyelte, mert a zöld kupak megszűnt és engem is kivettek a fürdővízből.

Képzeljétek, azt hiszem rájöttem, hogyan kell négykázláb mászni, és most már néha úgy is közlekedek, nem csak hason kúszva. Még ugyan koncentrálnom kell, lassan megy és csak rövidtávon kísérletezem vele, de tetszik a dolog.

Mozgalmas nap

Igen tartalmas, mozgalmas nap volt a mai. Hajnalban ébredtem, akkor Mama átvitt a nagyágyba, ott még egy kicsit tovább aludtam. Ismeretlen okokból, Mama és Papa már megint olyan fáradtak voltak, mint akik alig aludtak pár órát. Aztán Mama olyan 8 körül végre felkelt velem, kaptam finom reggelit. Éppen kényelmesen elhelyezkedtem a székemben és gondoltam nekilátok a hummusz-omnak, amikor észrevettem valamit a plafonon. Csinos, színes félgömb, Mama azt mondja rá, hogy lámpa. Tegnap határozottan nem volt még ott.. Lehet, hogy ezt készítették éjjel a Papával? Jól sikerült nekik. :) Akkor már azt is szinte értem, miért is volt az a jópófa fémből készült szerkezet az asztal helyén egy darabig. Majdnem fel is másztam rá, de aztán mégsem.

Reggeli után elmentünk boltba. Nem, nem volt kedvem hozzá.. éppen nem is tudom már mit akartam felfedezni, kipakolni, átrendezni. Igen, most már nem csak kifele, néha befele is pakolok. Kis tálat a nagy fazékba, cipőt a játékosdobozba, ezt ide, azt oda, mikor éppen hogy sikerül. Bolt után Papának az a remek ötlete támadt, hogy menjünk el autót nézni. Minek, már van kettő, és amíg engem úgyis mindig ebbe a kis piros kosárba passzíroznak bele, addig nem értem minek lecserélni bármelyiket is. Nos, ez aztán roppant unalmas dolog volt számomra. Mama és Papa valami halandzsa nyelven beszélgetett sokáig egy bácsival, aki idővel csak kinyitott két autót. Jól néztek ki belülről, nem mondom. Ha egyszer végre nekem is szabad lesz igazi ülésben ülnöm... No de nem, most még kosarastól se próbálhattam ki az autókat, nem mentünk el vezetni velük. Aztán egyszercsak jött egy kedves bácsi, és hozott nekem ajándékot. Madzagra kötve egy nagy kék felhőt, bár ő lufinak hívta. Mindesetre ez a cucc roppant rafinált, állandóan elmenekül és furcsa tapintása van, de azért jópofa.

Na, végre csak beültünk a Mama autójába és elindultunk. Nekem alig kellett 1.5 perc, és már aludtam is. Mamáék itthon csak betettek a szobámba kosarastól, mindenestül és hagytak pihenni. Szokásos 30 perc után felébredtem.. Ekkor jöttek Mamáék, és kedves babusgatás és altatózene helyett az orrszippantyúzás jött. Hogy az milyen pocsék! Jól meg is mondtam nekik. Na de aztán csak abbahagyták, Mama adott rám tiszta pelust meg pizsamát, kaptam tejecskét is, aztán jött a Papa és jól elaltatott. Annyira, hogy csak másfél-két óra múlva ébredtem fel. Hű, nagyon jól kialudtam magam. Később kimentünk a kertbe, engem már megint ketrecbe zártak, de most legalább nem mentek messzire. Papa sütött különböző kolbászokat ebédre, Mama salátát készített hozzá. Megint a kertben ettünk, nagyon jó volt.

Utána Mama el akart vinni sétálni, de aztán lemondott róla, és csak a kertben maradtunk. Én a ketrecben, Mama a kert egyik, Papa a kert másik végében dolgozgatott. Jól el is fáradtak a végére, én is. Aztán gyors vacsora, fürdés, pizsama, esti mese, tejcsi és végre lehet menni aludni! Jó lesz nagyon, én szeretek napközben még kétszer aludni. Megsúgom, napi egyszer még a Papa is szeret lepihenni. :)

Júlia nap

Ma az én napom volt. Bizony. Azt mondják mindenkinek van névnapja. Lehet, nekem elég, hogy nekem van. :)
Ennek örömére kaptam saját rózsa csokrot a Papától és egy új puzzle-t a Mamától. Csinos kis puzzle, kutya, cica és kiscsirke van rajta, valamint fogantyúk, úgyhogy még én is kényelmesen megfogom. Vacsira pedig még desszert is volt. Cukormentes banános süti, ízlett az is nagyon. Ja, és reggel telefonáltam Mommal és Papattyall. Felhívtak Skype-on, miközben reggeliztem. Örültem nekik nagyon.
A rossz hír, hogy valamikor megfáztam, ma egész nap folyt az orrom és nem voltam a legfényesebb hangulatomban. Remélem holnapra jobban leszek, a megfázás nem tartozik a kedvenc élményeim közé.

Ha egy nap 25 órából állna...

... akkor talán még írni is jutna időm. De mostanában annyi a tennivalóm napközben, hogy szinte szivesen megyek pihenni naponta kétszer is. Hogy mik a tennivalóim? Sorolom, jó?
- segítek Mamának takarítani: hasonkúszva naponta többször is bejárom a házat
- lakberendezek: Mamák meg vannak róla győződve, hogy mindennek dobozokban, polcon vagy szekrényekben van a helye. Micsoda majomság! Nos, én lelkesen igyekszem ezen változtatni, amit csak sikerül elérnem, ki- ill. lepakolom. Néha eljátszom a talált tárgyakkal, néha sietek a következő helyszínre.
- park, baráti találkozók, séták: Mamának naponta egyszer legalább el kell mennie sétálni vagy barátokkal találkozni. Szerencsére ezt mindig úgy intézi, hogy én is találkozzak a barátaimmal.
- evés: mióta nem csak tejecskén élek, igen izgalmas és eseménydús dolog lett az étkezés napi 3-4 alkalommal. Bár jó buli, egész sok időt elvisz. Mama rendes, alapvetően rám bízza a dolgot, ő csak odakészíti a hamit a tálcámra, a többi már az én dolgom. Néha, ha már egész jóllaktam szoktam egy picit játszani is, de általában rendes vagyok, és csak szépen eszegetek. Már szerencsére nem csak brokkolit kapok, hanem mindenféle finomságot: zabkását, banánt, körtét, joghurtot, zöldbabot, édes burgonyát, krumplipürét, sok finom husit, tésztát.
- új tudományok gyakorlása: hason kúszás, állás - a hason kúszás már jól megy, egész gyorsan tudok haladni, ha kell. Az állást is igen rutinosan gyakorlom. Eleinte egész sokat koppantam, amikor elfáradtam, vagy csak elvesztettem az egyensúlyom, de mostanra már lényegesen csökkent a hibaszázalékom.
Na, és ha mindez nem lenne elég, Mama és Papa is szeretnek játszani velem. Olvasgatnak könyvet nekem, dögönyöznek, dobálgatnak a levegőbe és hasonló vicces dolgok. Ezeket élvezem nagyon.

Lebuktam

Tegnap este Mama lefekvés után egyszercsak bejött a szobámba megsimogatni. Azt hiszem nem számított rá, hogy hason fekve fog találni. Már egy ideje a bal oldalamon fekve aludtam el, de most rájöttem, hogy hason aludni még jobb. De arról nem volt szó, hogy erről a Mamáék is tudni fognak! :)

Közben már két napja csak brokkolit adnak enni. Remélem holnap lesz valami más is, mert bár finom, kezdem unni egy kicsit. Na jó, Mama próbálkozott pürésített aszalt szilvával, almával, őszibarackkal és még málnadarabokkal is, de azok nem voltak finomak.

Tegnap megint elmentünk a parkba, de csak Zinnia volt ott a Mamájával, a többiek mind otthon voltak. Állítólag hideg van. Nem tudom, én élveztem a napsütést, jó volt kint forgolódni és kúszni a parkban, érdekes falevelekre vadászni és Zinniát vizsgálgatni egy kicsit.

De rég írtam!

Huh, nem volt sok időm írni mostanában. Annyi mindnen történt, hogy csak na. Nem is tudom, hol kezdjem.. Tegnap előtt lettem 8 hónapos. Bizonyám, öregszem. :) De élvezem nagyon, folyamatosan egyre izgalmasabb dolgokban van részem.

Többek között itt van ez az étkezés dolog. Bár még mindig a mamatej a kedvencem, de most már néha kísérletezek egyéb ennivalókkal is. Mama vett nekem csinos széket, és abban odaülök én is mindig az asztalhoz, és a Mama meg is kínál ezzel-azzal. Van, hogy egész jó ízű dolgokat kapok, de van, hogy kevésbé. Általában kapok egy saját kanalat én is, hogy azt nyugodtan rágcsáljam, amíg a Mama egy másik kanállal tölti belém az épp kiszemelt "bébitápot". Ma este viszont megleptek, nem volt sehol egy kanál, csak valami zöld izét raktak elém a tálcámra, ők brokkolinak hívják. Amikor felkaptam, egész apró darabokra esett a kezemben, megpróbáltam betenni a számba, de nem igazán sikerült. Szerencsére Mama segített, így tudtam enni is belőle.

A másik hatalmas jó dolog, hogy tudok közlekedni, egész messzire el tudok jutni a házban. Néha csak forgolódok, néha szépen erősen húzom magam az alkaromon. Közben persze dolgozom a mászás megtanulásán is, de még nem sikerült öszzehozni a dolgot. Szerintem már közel járok, remélem pár nap múlva sikerül elindulnom. Persze Mama már így is néha kétségbe van esve, hogy nem tud engem csak úgy bárhol otthagyni, mert elindulok. Hihi. :)

Voltunk kirándulni is mostanában, kétszer is elmentünk autóval a Tahoe tóhoz. Őszinte leszek: a hosszú autóutak nem a kedvenceim. Egy jót aludni az autóban rendben van, de 4 órát lehúzni abban a székben nem olyan kellemes. Szerencsére Mama ott szokott utazni mellettem, és szórakoztat, de azért mégiscsak. Az első Tahoe-i kirándulást nagyon élveztem. Elmentünk sétálni az erdőbe kétszer is, a Papán "utaztam" a kendőben, és mindenféle érdekes dolgokat nézegethettem, tapasztalhattam: erdő, tó, fenyőfa, bokrok, hó. Roppant izgalmas volt, és nagyon bírtam, hogy lehetett a Papán lógni. A másik alkalommal cudar egy időjárás fogadott minket, a hó éppen darás állapotban nagy sebességgel a levegőben keringett és rendszeresen az arcomba, szemembe jött - szerencsére sikerült meggyőznöm a Papát és a Mamát, hogy ne sokat vigyenek ki engem abban az időben.

Ja, és beszélek is mostanában. Még csak azt mondom, hogy ba-ba, de Mama és Papa ezzel is nagyon meg vannak elégedve. :)