Papa és az ő ötletei

A Papa nagyon jópofa dolgokat művel mostanában. A kedvencem az, amikor felvesz a nyakába. Egyrészt remek onnét a kilátás, másrészt igen kényelmesen lehet a Papa hajába kapaszkodni. Aztán miután felemelt, sétál velem a házban, esetleg - és ez a legjobb - a térdét hajlítgatva fel-le emelkedik. Ekkor jókat szoktam vigyorogni Mama és Papa legnagyobb örömére.

A napokban viszont csak úgy önmagában tornázott nekem a Papa. Én a kanapéról figyeltem, ahogy ő közel jött, távol lépett, aztán fel és le ugrált. Azt hiszem kicsit el is fáradt a végére, de nem baj, én nagyon jól szórakoztam. :)

A másik dolog amit a Papa mostanában csinál, hogy este, amikor betesz az ágyba, állva tesz be, aztán leültet és végül lefektet. Amikor ezt először csinálta annyira meglepődtem, hogy még reklamálni és elfelejtettem és egyszercsak elaludtam a sötétben. De ma este, amikor másodszor is ezzel a trükkel próbálkozott, már nem hagytam magam. :) Lábujjhegyre álltam, hogy ne tudjon csak úgy letenni. Azért csak sikerült neki valahogy, de akkor legalább sírni tudtam, úgyhogy újra kikaptak.

Mostanában esténként azzal szórakoznak a Mama és a Papa, hogy kellemes zene közben engem ringatnak. Sajnos amikor a zenének vége, mindig letesznek az ágyba. De aztán ha reklamálok, újra indul a zene és a ringatás is. Persze ez így sajnos egyikünknek sem pihentető, de még nincs jobb ötlet és a ringatást nagyon élvezem. Úgy hallottam, most egy hétig legalább ez lesz a program.

Ma este volt szilveszter. Azt hiszem Mama és Papa még az én segítségemmel sem maradtak fent éjfélig, de én jól taktikáztam: este 9-kor, amikor a keleti parton éjfél volt és Mama és Papa koccintottak, gyorsan sírni kezdtem. Nem akartam kimaradni semmi jó buliból, de nem ám! De aztán nem történt semmi, csak a szokásos zenés ringatás.

Újabb fejlemények

Na most már azt is tudom, milyen az a karácsony. Szép ünnep, nagyon tetszett. A karácsonyfa nagyon csinos a gömbökkel, csillagokkal és kis fényekkel. Papa és Mama is szépen felöltöztek, én is csinos fehér ruhácskát húztam. Kaptam ajándékot is, két új játékot és egy igen csinos és kényelmes babakocsit. Mostanában délutánonként abban alszom miközben a Mama és a Papa nagyokat sétálnak. Mivel kibélelik nekem a bundás hálózsákkal, én a kellemes melegben a friss levegőn nagyon jókat tudok ám szundítani. :)

Mama többször is megpróbált kanállal különböző dolgokat tenni a számba, de eddig ügyes voltam, mindig sikerült a nyelvemmel kilöknöm őket. Volt már tök, édeskrumpli és ma reszelt alma. Nem annyira rosszak ezek, mint a vitaminok amiket naponta ad, de mivel azok folyékony formában jönnek, ott nincs esélyem. 

A napokban megint voltunk doktorbácsinál. A doktorbácsi aranyos, csak megvizsgált és most is megdicsért, hogy szépen növekszem és jól fejlődök. Viszont a nővért nem szeretem, már megint kaptam rossz ízű vackot a számba és aztán három szurit is a combjaimba..

Aztán itt van ez az alvás dolog. Úgy fest Mama és Papa kitalálták, hogy nincs mese, nekem bizony abban az egyébként egész csinos és kényelmes, de mégiscsak rácsos ágyban kell aludnom. Tegnap egész sokáig kitartottam, de végül mégiscsak ők nyertek. Könnyű nekik, ketten vannak egy ellen!

Ma este rájöttem, hogy hátról hasra tudok fordulni - szándékosan. Jó buli, fürdés előtt gyakoroltam is, legalább ötször megismételtem a mutatványt a konyhapulton. Mama mostanában fürdés előtt mindig hagy egy kicsit pelenka nélkül tornázni a konyhapultra tett törölközőn. Azt roppantul élvezem, pelenka nélkül sokkal kényelmesebb a létezés. A fürdéssel még mindig kicsit hadilábon állok, de azért kezdem megszokni.

Christmas in the Park

Christmas in the Park

Mindjárt itt a karácsony. A környékbeli házak szépen világítanak, itt-ott már karácsonyfát is állítottak. Na nálunk otthon semmi jele, az adventi koszorút és az adventi naptárat leszámítva. Illetve járt nálunk a Mikulás bácsi. Kicsit késett, csak Dec. 6. este ért ide, de hozott egy csinos piros rénszarvast, és néhány remekül zörgő zacskót piros szalaggal. A zacskókat a Mama és a Papa kedvéért megtöltötte szárított gyümölccsel, csokival is, de szerintem határozottan a szalag és a zörgés a legjobb az egészben.


Ma a Parkban már én is a karácsonyi szerkómat hordtam. De a többi baba is, mindannyian szépen felöltöztünk. Készült csoportkép is szokás szerint. Nagyon szeretik a Mamák ezeket a csoportképeket, amikor minket aprókat körben elhelyeznek. De Mama most trükkös volt, úgy rakott le engem, hogy nem igayán tudtam a szomszéd babákat jól elkapni, mint a múltkor. Pedig az jó buli volt ám. :)


Egyébként a világ egészen izgalmassá kezd válni végre. Mama kedves, és rendszeresen érdekes tárgyakat ad a kezembe - már egész jól meg tudom fogni és vizsgálni őket. De van, hogy épp nem ér rá minden odaadni, és nekem kell utánanyúlnom a játszószőnyeg feletti lepkéknek és hasonlóknak. Tudom, nekem hivatalosan most mindent a számba kéne tennem, hogy úgy is ismereteket gyűjtsek, de egyelőre semmi kedvem a dologhoz. Talán majd később? Még meglátom. :)

Három hét Mommal és Papattyal

Holnap telik le a három hét amit a Mama szüleivel, Mommal és Papattyal töltöttem. Sokat tartózkodtam a Papaty vállán, ugyanis igen lelkesen hurcolászott engem a lakásban. De sokat játszott velem a szőnyegen is. Jártam velük sokszor babakocsis sétákon és voltunk többször San Francisco-ban is. Alapvetően igen kellemes három hét volt ez nekem. Annak ellenére, hogy a Mama és a Papa most is többször itthon hagytak engem este, és elmentek operába illetve házassági évfordulót ünnepelni. Ilzenkor a Papaty dugott ágyba engem, változó sikerrel és gyorsasággal aludtam el neki.


Közben egyre hűvösebb az idő, alaposan fel kell öltöznöm, ha kimegyek az utcára. Hoddom is lelkesen a szép kötött sapkákat és kargidánokat amiket a Nagymamától és a Dédi Mamától kaptam, nagyon szeretem őket.


A Mama egyébként furcsa dolgokat tervelhet ellenem, mert ma vett egy bilit nekem. Mondta, hogy csak azért vette meg már most, mert épp talált olcsón olyat amilyet szeretett volna.

San Franciscoban

Ma reggel nagy alvás után, 2 1/4 órát sikerült lehúznom a kiságyamban, bementünk San Franciscoba. A napokban aptam az autósülésembe egy nagyon praktikus és meleg zsákot, hogy ne fázzak a hidegben. Odafele és hazafele úton is szunyókáltam egyet az autóban, sőt, még a városban is egy kicsit. Nem voltunk túl sokat a városban, de azért jó volt így is. Meglátogattuk a Farmers Market-ot, ott rengeteg új illat jött be a babakocsimba, de nem volt kellemetlen, élveztem a dolgot. Aztán visszasétáltunk az autóhoz, ott kaptam enni, aztán még megnéztük egy kicsit a Pier 39-t, a kedvelt "túristacsapdát". Ott is igen finom illatok voltak, főleg édesség... :) Látni nem sokat láttam, általában egy takaró lógott az ülésemen, hogy a szél ne fújjon az arcomba. De jó volt így, én élveztem a hangok és illatok kavalkádját.


Aztán itthon este márnem sok minden történt. Viszont meglepő módon a Mama ma este kitalálta, hogy énekkel altat el. Vagy kétszázszor elénekelte nekem az angol ABC-t, a végén már annyira untam, hogy inkább el is aludtam.

Nagyszülők látogatnak

Tegnap este megérkeztek a Mama szülei, de én csak ma reggel találkoztam velük, tegnap már békésen aludtam mire ideértek. Ma egész sokat voltam a karjaikban, ugyanis sehogysem volt kedvem elleni a járókában, és hol a Papaty, hol a Mom igen boldogan felkaptak és járkáltak velem.


Kaptam tőlük is sok ajándékot, mint a Papa szüleitől, és a Dédi Mama megint küldött egy roppant csinos kötött kardigánt nekem. Még kicsit nagy, de ha igyekszem, biztos gyorsan belenövök. :)


Délután voltunk babakocsizni is, elsétáltunk a közeli parkba találkozni néhány Mamával és babával. Nem voltunk ott túl sokat, de azért jó volt. Utána még boltba mentünk bevásárolni, aztán engem a Mama igen hamar elpakolt este aludni, mert megint keveset aludtam nappal..

Nevetés

Ma megleptem a Mamát. Amikor reggel szokás szerint letett az ágyacskámba aludni egyet, felébredtem ugyan olyan fél óra után, de szerencsére vissza tudott altatni a Mama. Annyira, hogy a végén összesen 3 1/4 órát aludtam. :) Ilyen hosszút úgy emlékszem még nem aludtam nappal. Azt hiszem csak úgy hirtelen rám fért egy rendes alvás.


De ami még jobb, ma nevettem. A Mama addig csiklandozott, amíg egyszercsak elnevettem magam. Csak picit, de mégis, már én is tudok nevetni. Sajnos a Papa nem volt itthon, ő nem hallotta..

A negyedik hónap

4 hónaposan

Ez egészen jó hónap volt. A világ kezd egyre izgalmasabb lenni. :) Járunk Mamával rendszeresen a parkba, ott találkozom a barátaimmal, meg a Mama is a barátnőivel.

Azonkívül rájöttem, hogy nem is olyan rossz néha hason lenni. Sőt, Október 12-én egymás után háromszor hasról hátra fordultam. Bizony. De ennyi elég is volt egy időre, nem akarom elkényeztetni a Mamát.

Voltunk kétszer is Baba-Mama vásáron a Mamával, ott vett nekem sok jópofa dolgot. Főleg rengeteg ruhácskát, de kaptam egy-két játékot is.

Aztán egyik nap megjelent itt egy kedves hölgy, Jody. Mama és Papa beszélgettek vele, kicsit én is ültem az ölében. Pár nappal később visszajött, és ő fektetett le aludni. Nem, sajnos ez nem olyan, mint amikor a Mama tesz le..

22-én megtaláltam a hüvelykujjam, és rájöttem, hogy egész jól lehet azon is cumizni. De nehéz ám újra és újra megtalálni, és ha sikerül is beazonosítani a kezemet és betenni a számba, akkor még abból külön kiválasztani csak a hüvelykujjamat tényleg bonyolult feladat.

Később felfedeztem a nyelvemet is. Mármint inkább azt, hogy a nyelv nem csak szopizásnál jön jól, hanem egyébként is lehet játszani vele. Például ki lehet dugni - ezt egyébként a Mama és a Papa is nagyon élvezik, roppant mulatságosnak találják.

Ja, és ami már szinte tényleg több a soknál, a Mama kétszer is kacsát csinált belőlem. Húzott rám kosztümöt. Aztán nem győzött fotózgatni. Első alkalommal elmentünk a Papa munkahelyére, ott sok másik kosztümös baba is volt, meg alapvetően rengeteg ember és zaj és szagok. Aztán később csak a parkba mentünk, az már jobb volt.

A hónap végén beköltöztem a saját szobácskámba is. Mama egyik este nagyon sokat küzdött velem, sehogysem találtam a helyem a co-sleeper ágyacskámban. Hát fogta magát, átvitt a szobámba és a rácsos kiságyban tett le aludni. Tartok tőle, hogy ez már így is marad. Sebaj, szerencsére a szomszéd szobában ott a Mama és a Papa.

A harmadik hónap

3 hónaposan

Voltunk megint doktorbácsinál. Már kezdtem épp megnyugodni, hogy minden rendben, de a vizsgálat végén visszajött a nővér és egy tűvel háromszor is megszúrta a combjaimat. Ezek az oltásnak nevezett dolgok állíólag roppant fontosak, de egyáltalán nem jók. Utána sem éreztem túl fényesen magam, úgyhogy át is aludtam vagy két napot, biztos ami biztos.

Aztán egyszercsak megjelent a Nagymama és a Nagypapa. Őket már láttam a TV-ben amikor Skype-on beszélgettünk, de személyesen most találkoztam velük először. Kedvesek voltak nagyon, három hétig itt is maradtak velünk. Jó volt, ők sokat foglalkoztak velem - már amikor a Mama nem cipelt ide-oda - készítettek rólam fotókat és még videókat is. Egyik nap hatalmasat kirándultunk velük, felmentünk San Francisco-ba. Azt a napot felváltva a Mamán és a Papán töltöttem a hordozóban, amíg ők várost néztek. Néha én is kukucskáltam, de sokat aludtam is.

Aztán egyik este a Mama meg a Papa egyedül hagytak a Nagymamával és a Nagypapával. Este ők fektettek le aludni is. Ez furcsa volt, annak ellenére, hogy előtte már több napon keresztül is a Nagymama tett ágyikóba. Nem pontosan tudom miért, de sokat sírtam azokon az estéken. Pedig szeretem a Nagymamát, és valójában olyan kedvesen ringatott. Aztán nem sokkal később a Nagymama és a Nagypapa hazautaztak, így napközben már megint csak a Mama maradt nekem.

Ő meg rászokott arra, hogy engem rendszeresen kivisz egy parkba nézelődni, találkozni a többiekkel. Ez jó buli, szeretem a fákat nézegetni, hallgatni ahogy a felnőttek ottan társalognak és jól kibeszélnek minket: hogy alszunk vagy épp nem alszunk, éppen milyen új "mutatványunk" van stb.

A második hónap

2 hónaposan

Ez egy nyugodtabb hónap volt. Már én sem vagyok annyira elveszve a világban, és Mama és Papa is kezdenek hozzászokni az ittlétemhez. Még mesét is olvastak nekem!

Augusztus 17-én rájöttem, hogy én is tudok úgy csinálni mint a Mama meg a Papa. Egyszer épp a Papára nézve húztam szét a számat, amire ő aztán teljesen elcsodálkozott, mosolyra nem számított tőlem. Pedig én már azt is tudok. :)

Mama egyik nap fogta magát és áthívta az egyik barátnőjét. Megvárták amíg befejeztem a délelötti szundikálásomat (szokás szerint Mama ölében), kaptam enni, felöltöztettek és elindultunk. Először autóval mentünk valamerre, de mivel hamar elaludtam, nem tudom hol kötöttünk ki. Aztán egyszercsak megint autóban voltunk, de aludni már nem tudtam. Később a Mama szépen bepakolt a zsákjába és úgy látogattunk meg két boltot is. Mivel jól viselkedtem (értsd: nem sírtam), Mama nagyon büszke volt rám, és úgy érezte jó velem vásárolgatni. Tartok tőle, hogy ebből rendszert akar csinálni.

Kétszer is mentünk a Mamával reggel egy ún. Mama-Baba klubba. Egész jó a hely, van ott sok másik hasonlóan újszülött mint én, illetve néhányan nagyobbak is. A nagyobbak már egész otthonosan mozognak ebben a világban, úgyhogy bízom benne, hogy ez majd számomra is eljön.

A hónap végén nagyon megleptem a Mamáékat. Kétszer egymás után is igen hosszút aludtam éjszaka este 9-től hajnali 5-ig ill. 6-ig. Azt hiszem ezt a dolgot ők nagyon szeretik, mert amikor hajnalban felkeltem, roppant jókedvűen fogadtak, és nagyon megdicsérgettek.

Egyébként ez a világ kezd szép lassan egyre érdekesebb lenni. Már sokkal több mindent látok, a messzi dolgok sem olvadnak annyira össze. Ja, és van hangom. Úgy értem a síráson kívül. Roppant jópofa dolog, remekül lehet játszani azokkal a hangszálakkal. A Mamáék is élvezik a dolgot, mindig nagyon mosolyognak, amikor kísérletezgetek velük.

Az első hónap

Megszülettem

2011 július 2-án váltottam vízi életmódról szárazföldire. A váltás nem volt kellemes, ennek hangot is adtam, amint megérkeztem. Bizony, én aztán elmondtam, hogy ez nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt részemről. De nem volt mit tenni, a Mama pocakja kezdett szűkös lenni és már egyébként is kíváncsi voltam rá is, meg a Papára is. Egyelőre úgy fest jó fejek, szerintem jóban leszünk.


A kórházban nem sokáig maradtunk, túl sok volt ott a nyüzsgés, inkább otthon akartunk lenni hármasban. Az első pár nap egész érdekesen telt, én még igencsak rosszkedvű voltam, és nem értettem mi ez az egész: lélegezni kell, szó sincs egész napos lubickálásról, ringatásról, folyamatos betáplálásról (bizony, külön kell szólni a Mamának, hogy éhes vagyok, és akkor ő ad nekem finom tejcsit, de ez is olyan fene bonyolult dolog ám). Azon kívül a világ tele van zajokkal, fényekkel - minden olyan idegen volt. Aztán szép lassan persze megszoktam az ügyet.


A második héten sajnos a frászt hoztam a Mamára és a Papára, aminek a vége egy pár napos kórházi tartózkodás lett. De aztán csak kiderült, hogy minden rendben.


Az első igazi fürdést Július 17-én kaptam, addig csak vizes ronggyal törölgettek. Nos, ez a fürdés dolog jó is, meg nem is, még ezt is meg kell szokni.


Ebben a hónapban nem sokat jártunk odakint, leszámítva a szoptatási tanácsadókat és klubokat, ahova a Mama elvitt engem. Úgy érezte, sok-sok tanácsot kell kérnie, mert én vagy ő valamit nem jól csinálunk. Lehet, én tényleg nem mindig értettem, hogy pontosan mi is a dolgom, és ő is gyakorlatlan volt.


Mama egyszer elvitt engem valami nagy buliba is. Ott volt egy csomó felnőtt, néhányan pocakkal (szerintem ők is odabent növesztettek valakit), és volt néhány korombeli csemete is. De a felnőttek nagyon hangosak voltak és nem tudtam hova menekülni előlük.. Az egy hosszú nap volt, nem élveztem.


Ja, és jártunk doktoroknál is. Először egy doktornéni vizsgált meg, de aztán a Mama és a Papa úgy döntöttek, inkább átmegyünk egy doktorbácsihoz. Ennek nagyon örültem, a doktorbácsi sokkal aranyosabb.