A slag, a macskavár, a sámli, a kormánykerék

A napokban, amikor még kevesebbet esett az eső, és a Mama kiengedett a kertbe játszani, nagyon jót kísérleteztem a slaggal. Van a végén egy locsolófej, amin egy kallantyúval lehet nyitni/zárni a vizet. No persze én ezt nem tudtam rögtön, de pár perc kísérletezés után rájöttem. Aztán idővel arra is rájöttem, hogy ha én játszani akarok a vízzel, akkor folyamatosan tartanom kell a kallantyút, különben eláll a vízsugár, mire odaér a kezem. Az nagyon bosszantó volt, amíg nem értettem mi történik.

Rájöttem, hogy a macskavár tökéletes mászóka és olvasósarok nekem. Nagyon szeretek mindent megmászni, főleg a macskavárat és a lépcsős könyvespolcot. Mama viszont nem mindig értékeli az ilyen akcióimat sajnos.. A macskavárnak két kis platója van, és ha én az alsóra ráülök, a felsőn tökéletesen tudok könyvet olvasni. Jobban szinte, mint a valódi kis asztalkámnál, székecskémnél, mert azon még nem ér le a lábam.

Újra elővettük a sámlit a fürdőszobában, úgyhogy most már majdnem teljesen önállóan mosok kezet. Meg kézmosás után néha ottmaradhatok játszani kicsit a vízzel. Azonkívül a sámlit tudom hurcolni, és így szinte bárhol nekiállhatok mászni. Mama és Papa legnagyobb örömére. :)

Megtanultam vezetni is. Sosem megyek ugyan messzire, mindig csak a garázsfeljárón maradok, de azért roppantul élvezem a dolgot. Ott a kormányon és környékén annyi izgalmas gomb van. Van amelyik még kattog is, de a Mama azt mondja, azt nem szükséges bekapcsolni, mert nem vagyunk vészben.

Apró pogányból kis keresztény

Bocsánat, nagyon rég jelentkeztem utoljára már megint. Csak sajnos nem olyan egyszerű ez a dolog. A Mama is alig enged oda a géphez, én is folyton mással vagyok elfoglalva, aztán késő lesz és aludni kell hirtelen és hasonlók.

Viszont, az utóbbi két hónapban nagyon sok minden történt ám velem! Először is, voltunk Magyarországon egy egész hónapig. Papa ugyan két hét után visszajött, de én Mamával maradtam a hónap végéig.

Magyarországon sok kalandom volt. Először kezdtem azzal, hogy megtanultam rendesen járni, aztán folytattem egy bő hétig tartó hasmenéssel, megvolt a keresztelőm (arról majd részletesebben is írok), kaptam sok lufit, sétálgattam és motorozgattam a sétányon. Jól éreztem magam otthon, jó volt látni mindenkit, de azért hiányzott a saját kis ágyikóm. Legalábbis a Mama arra fogta, hogy keveseket aludtam.

A legnagyobb esemény azt hiszem határozottan a keresztelőm volt. Nekem nagyon tetszett, roppant jól éreztem magam. Mama fehér tüllös, rózsás, sok alsószoknyás ruhácskát húzott rám, hozzá fehér harisnyát és fehér pólót kaptam - ez roppant furcsa volt, sosem szoktam fehér ruhát hordani, állítólag az túl kényes szín. Ennek ellenére még azt is megengedték, hogy letelepedjek a földre. Azt hiszem ez a fotós bácsinak volt köszönhető, az ő kedvéért még a Mama és Papa is rengeteget mosolyogtak és pózoltak a kápolna mellett. A  fotózás után a szertartás elég hosszú volt, de én azért jól elszórakoztam, dumálgattam, a szoknyámat huzogattam, az összegyűlt rokonságnak integettem. A pap egy alapvetően szimpatikus bácsi volt, de egyszercsak leöntött hidegvizzel. Nem nagyon, és még el sem sírtam magam igazán, de azért nem esett jól.

Ezután még egy adag fotózás következett, aztán beültünk az autóba, és én aludtam egyet.

Amikor felébredtem, egy roppant jópofa helyre mentünk: Reneszánsz étterem. Már meg volt terítve az asztal, de a hamira jó sokáig várni kellett. A köztes időt dobozokkal, nyakláncokkal, fülbevalókkal és egyéb ajándékokkal töltöttük ki. Mind én kaptam őket. :) De aztán csak megérkezett a hami is, és nagyon jól belakmároztam mindenféle finomságból. Utána aztán foltyton kézenfogtam valakit és sétálgattam körbe-körbe a teremben. Nagyon jól éreztem magam, máskor ilyen későn már mindig aludnom kell..

Éjszaka a Mom és Papaty szobájában aludtam, reggel még a Papaty ágyába is beköltöztem, ő meg kucoroghatott a földön. Na de hát miért akarnék én holmi szállodai kiságyban aludni?

Másnap délelött még a szállodában reggeliztünk mindenféle finomságot, aztán tébláboltunk kicsit, majd hazaautóztunk.