Kísérletek a fürdőkádban

Már régóta akarok írni, de sosem sikerült megkaparintanom a laptop-ot, mindig a Mama lóg rajta. A napokban például a Papának segít bevallani az adót. Nem tudom az mi lehet az az adó, és mi rosszat tettek Mamáék, hogy be kell vallani, de Papa már több hete ezzel fogalkozik, ahelyett, hogy velem játszana. Na jó, ügyes vagyok én, és kikövetelem azért magamnak a figyelmet. :)

A kádban esténként mostanában nagyon jópofa dolgokat figyeltem meg. Az egyik, hogy különböző poharakból, kupakokból remekül ki tudom önteni a vizet, ha Mama megtölti őket nekem. Aztán később arra is rájöttem, hogy ha a vizes pohárba beteszek egy kicsi kupakot, akkor azt is ki tudom borítani. Valamelyik nap ezt igen sokszor megismételtem Mama legnagyobb örömére. Nagyon tetszett neki is az új felfedezésem. Lehet, hogy ilyet még ő sem látott?

Aztán volt olyan is, hogy pancsoltam a vizet. Ezt óvatosan kell csinálni, mert a túl erős csapkodásnak kellemetlen következményei lehetnek. Nekem például egy csomó víz ment az arcomra, szemembe - pfuj, azt nagyon utálom. A hajmosás sem a kedvencem és sajnos nem tudom mindig megúszni. Ma sikerült egész jól, Mama csak azt a részt öblítette le egy kis vízzel, ahol ebédnél belekentem a paradicsomos szardíniát.

Bibik

Van két bibim. Na jó, most már igazándiból csak egy látszik egy picit, de ketten voltak. Az egyik a fülecskémen. Elestem és beütöttem valaminek az élébe. Az fájt is. De már jól van. A másik pedi a szemöldökömön. Eldőltem, ahogy a TV melletti asztal alsó polcán ücsörögtem, és nekimentem a nagy játékdobozomnak. Az sem esett jól, de már nem is látszik. Pedi az még púpos is volt egy kicsit. Mama vett is a napokban csinos vöröskeresztes csomagokat amikben mindenféle ragtapaszok és hasonló dolgok vannak. Egyet tett mindkét autóba, egy minit a kistáskájába, és a legnagyobbat megtartotta itthonra. Tartok tőle, hogy attól tart a bibikérdés csak fokozódni fog. Bár úgy hallottam gyerekkorában ő is sokszor lehúzta a plazúrt  a térdéről, aztán most teljesen jól van. Úgyhogy csak megmaradok én is. :)

Kacagni jó

Néha olyan jól meg tudnak kacagtatni, a Papa és a Mama. A napokban a Papa játszott azzal a lufival, ami már legalább egy hónapja itt van a játékaim között. Már kezd leereszteni, de még épp van benne annyi gáz, hogy felrepül a magasba. Papa lefeküdt a padlóra, és rugdalta a lufit, az pedig ide-oda repült. Én meg úgy kacagtam, hogy csak na. Teljesen el is fáradtam benne.

Pár nappal később meg teregetésnél a Mama kezdett el hülyéskedni. Egy csinos pöttyös harisnyámat felhúzta a  kezére, és a Papát támadta vele. No ez a Papának persze nem tetszett annyira, mint nekem. Le is húzta  a harisnyát a Mama kezéről, és felhúzta a sajátjára. Aztán engem támadott vele. De ez is olyan jópofa volt. :)

Mama dicsekszik velem - vagy csak barátokat látogat?

A reggel egész szokványosan telt. Felkeltem, tejecske, olvasgatás, öltözés, olvasgatás, reggeli, játék. Aztán kakiltam és Mama elvitt pelenkacserére. Utána leültünk a székbe, és Mama olvasgatott könyveket nekem. Aztán szóltam neki, hogy én szívesen aludnék egyet. Erre gyorsan pizsamába húzott és bezsákolt (rám adta a hálózsákomat), olvasott újabb mesét és aztán kaptam tejecskét. Lassan, de csak elaludtam. Nem tudom miért ment olyan lassan az elalvás, de utána legalább jól kialudtam magam, megint sikerült másfél órát szundítanom. Azt nagyon szeretem, amikor sikerül ilyen jól kialudnom magamt.

Aztán amikor felébredtem, Mama harisnyát és szoknyát húzott rám, majd leültünk ebédelni. Finom sertéspörki volt ebédre, kenyérrel és volt őszibarack is. No meg persze sajt. Mostanában nagyon szeretem a sajtot. Eszem mást is, de jelenleg a sajt a sláger. Ebéd után Mamával beültünk az autóba. A Central Expressway-en autóztunk, ott ritkán szoktunk menni. Aztán leparkoltunk és bementünk egy épületbe. A biztonsági őr bácsi engedett be minket a kapun, de az épület ajtaja már nyitva volt. Az iskolába mentünk, ahol a Mama még a Julcsi baba előtti időkben dolgozott. Ott találkoztunk egy barátságos nénivel aztán még eggyel. Amikor épp kezdtem megbarátkozni az első nénivel és nem akartam teljesen bebújni a Mamába, Mama fogta magát és vitt tovább egy másik nénihez az irodájába. Itt sokat maradtunk, Mama és Ani néni sokat beszélgettek. Közben beugrottak más nénik és bácsik is - annyi sok ismeretlen ember! Na de aztán Mama elbúcsúzott, gondoltam végre vége. Na nem, akkor felmentünk az emeletre. Ott láttam sok nagyfiút és nagylányt is, ők helyesek voltak. De ott is találkoztunk még két nénivel. Szerencsére még két másik akivel a Mama találkozni akart, nem volt a helyén. Ennyi új ember bőven elég volt nekem egy napra.

Aztán hazajöttünk és én útközben elaludtam az autóban, pedig Mama mindent megpróbált, hogy ne tegyem: hangos zene, lábcsikizés. Aztán hazaértünk, Mama kikapott és megpróbált itthon elaltatni. Na nem, azt már nem. :) Úgyhogy jött a babakocsi séta, ami bizony addig tartott, hogy csak elaludtam. Aztán aludtam is egész jót, és mire felébredtem, a kertben voltunk és a Papa nézett rám. Na, erre nem számítottam. Papa sem, állítólag elnézte az órát, és egy órával korábban jött haza, mint tervezte. :) Én nem bántam. Játszottunk Papával kint a kertben jót. Mama előhozta a kis háromkerekű biciklimet, én ráültem/álltam és elindultam vele. Eleinte elég bizonytalanul ment, de aztán belejöttem. Idővel még kanyarodni is egész jól megtanultam. Papa segített a beszorult triciklimet kiszabadítani, de néha annyit kormányzott helyettem, hogy úgy kellett levennem a kezét a kormányról. Mintha az ő triciklije lenne. Pedig nem, Mama nekem vette, én is ott voltam.

Elindultunk, én és az NFL évad

Megtettem az első bizonytalan lépéseimet. Tony Romo is megdobta első interception-jeit: olyanokat dobál a saját csapatának, amit sajnos a másik csapat kap el.

Na jó, azt hiszem számomra mégiscsak a saját lépéseim az izgalmasabbak. Már sejtem egy ideje, hogy a kicsi talpaimon meg tudok állni, mostanában többször egyensúlyoztam rajtuk pár másodpercig. De ma még lépnem is sikerült. Nem jutottam ugyan sokáig, szinte rögtön el is estem. De hozzá vagyok szokva az ilyesmihez, nincs az eséssel semmi gond. Felállok és lehet is menni tovább. C'est la vie.

Hogy miért is indultam el és miért pont ma? Nos, sejtésem sincs. Papa szerint ez teljesen logikus következő lépés volt a mozgásfejlődésemben, teljesen jól beleillik a képbe és nincs olyan hatalmas jelentősége. Mama meg van róla győződve, hogy most már nem vagyok bébi, hanem igazi nagylány.

Mindenesetre az egész valahogy a következőképp történt. A Papa este American Football meccset nézett és közben tortilla chips-et evett. A meccs elejét még én is néztem vele, és a közönséggel együtt ordítoztam. Aztán megálltam a lábaimon és léptem is egyet. Aztán huppantam. Aztán ezt többször megismételtem, néhány huppanást, négykézlábalást és térdenjárást is beiktatva. Ja, és pár falat chips-et is kaptam a Papától. :) Végül jött a Mama, és elvitt vacsorázni. Nahát!