Micsoda nap!

A reggel-délelött még egész szokványosan telt. Felébredtem, Papa jött értem és átvitt a Mamához. Ittam tejecskét, nézegettem könyvet és telefonálgattam. Aztán Mama felöltöztetett és megreggeliztünk. Reggeli után jókat játszottam, aztán lefeküdtem aludni egyet. Amikor felébredtem, kaptam kis ebédet, aztán Mama átöltöztetett és beültünk az autóba. Sokat autóztunk, de aztán csak megérkeztünk. Leparkoltunk, beültem a kis zöld babakocsimba és kíváncsian lestem, hova tol a Mama.

Roppant izgalmas helyre érkeztünk, bár én ezt eleinte nem tudtam. Vettünk jegyet és bementünk a parkba. Ot először egy étteremhez mentünk, a többiek már ott voltak. Ne is tudtam, de már mindannyian sétálnak! Ettünk egy kicsit aztán elindultunk. Először kecskéket látogattunk, meg is simogathattam őket. De az orrát nem bökhettem meg, pedig meg akartam mutatni, hogy tudom, melyik az orra. Aztán amikor a kecskéket meguntuk (na jó, csak a többiek, de hát csapatosan jöttünk), akkor mentünk tovább. Kézmosás és kis pihenés után átmentünk bárányokat nézegetni, és még egy szamárral is találkoztam. A bárányok nagyon barátságosak voltak, és állandóan odajöttek a rácshoz, hogy simogassam őket. De a Mama mindig elvette a kezem, amikor meg akartam mutatni a bárányka száját. Én ilyenkor persze rögtön elmondtam a véleményem.

A következő állomás a körhinta volt. Mindannyian felszálltunk, Mama engem egy zebrára ültetett. Jó darabig csak ücsörögtünk ill. a Mamáék álldogáltak mellettünk, aztán jött a csengetés és elindultunk. Jajj, az nagyon jó volt, roppantul élveztem a dolgot! Sajnos nem tartott sokáig, és amikor vége lett, menni kellett. Ezután egy mini játszótérre mentünk. Az jó volt, ott végre szabadon rohangálhattam négykézláb is. Volt ott egy jópofa lapos hinta, abban is hintáztam. Aztán amikor hasrafeküdtem benne, Mama úgy döntött, itt az ideje indulni. Visszamentünk az autóhoz, én beültem és elaludtam.

Az IKEA parkolójában ébredtem fel. Bementünk, először itt is az étteremben kezdtünk. Kaptam finom húsgombócokat és a végén egy kis palacsintát is. Aztán elindultunk vásárolni. Mama folyamatosan jópofa dolgokat adogatott a kezembe, amiket én kis vizsgálat után visszaadtam, ő pedig visszahelyezte őket a polcra. Közben ez-az a kosárba is bekerült. A legjobb rész a törölközőválogatás volt. Mama pont egy nagy láda mellett parkolt le engem, ahonnét én kikaptam egy csinos sárga fürdőlepedőt, és azzal játszottam bujócskát. Mamával is, és más vásárlókkal is. Meg kell jegyeznem, a vásárlókat renddzeresen elbűvöltem, hogy milyen aranyos és jókedvű vagyok. :) Végül fizettünk, vissza az autóba és hazamentünk. Huh, hosszú nap volt, de tetszett nagyon. Remélem abba a parkba máskor is ellátogatunk és talán megyünk több kört is a hintával. Volt ott még néhány szimpatikus állat, mint a sárkány mellettem, vagy a delfin két sorral hátrébb.

Új trükköket tanultam

Tanultam egy csomó új trükköt. Az egyik, a pakolás. Most már nem csak ki, de be is pakolok. Fakanalat a papírszemétbe, telefontoltőt a fiókba, tollakat egy dobozba, labdát a lábosba, játékot vissza a dobozba (bár ez utóbbi nem túl izgalmas). A másik, a doboztetők. Lecsavarni még nem tudom őket, de ha csak simán le kell venni vagy rá kell tenni, azzal egész jól elboldogulok. A következő az építkezés. Ha a Mama elkezdi vagy megmutatja, akkor én még 1-2 kockát rá tudok építeni a toronyra. De a legjobb, hogy tudok cipőt húzni, és nem csak a sajátomat. Bárkinek a cipőjét remekül fel tudom venni, ráadásul mindkét lábam belefér egy félbe.

Elkezdtem kommunikálni a Mamával és a Papával. Néhány jelet már megtanultam. "Még" - bár én ezt arra használom, hogy kérjek valamit, legyen az víz, könyvolvasás vagy épp a macska. "Kutya" - tegnap este szóltam is a vacsoránál Mamáéknak, hogy az utcán valaki kutyát sétáltat. Aztán szoktam szólni, ha éhes vagyok. Ez roppant hasznos tud lenni, nagyon élvezem a dolgot, hogy ilyen jól tudok már beszélgetni.

Sajnos megbetegedtem. Volt lázam is egy napig,az szerencsére gyorsan elmúlt. Viszont az orrom több napig folyt és még mindig köhögök egy kicsit. Pedig Mama finom mézes kenyérrel is etetett és hagymateával is ijesztegetett, de azt egyelőre megúsztam. Langyos mézestejet kaptam, de az nagyon rossz volt, én vizet szeretek inni a kis poharamból. Remélem hamar meggyógyulok most már, mert így sokkal nehezebb este elaludni. Szerencsére Papa nagyon lelkesen elringat este akár 3-4-szer is.

Papa a legjobb játszótárs

Ma itthon maradt a Papa. Azt hiszem azért, mert ma velem akart játszani, nem akart dolgozni. Nagyon örültem neki, a Papával remek jókat lehet ám hancúrozni. Azonkívül a Mama igencsak használhatatlan volt ma egész nap. Folyton csak az orrát fújta és a zsebkendőket dobálgatta a szemetesbe.
Az egyik nagyon jó játék amit a Papa kitalált, az a kék kis fagolyóval történik, és a következőképp zajlik. Ő elgurítja, én utánarohanok négykézláb. Aztán a golyó bemegy a könyvespolc alá, ahol én sajnos nem érem el. Ha szólok a Papának, ő segít előkeríteni, visszagurítja a kiindulási helyre, én utánamegyek és az egész kezdődhet újra. Eközben persze mindketten nagyokat kacagunk. A Mamával is megpróbáltuk ezt a játékot, de ő úgy gurította el a kis golyót, hogy az rögtön ki is jött a könyvespolc alól, nekem kellett visszagurítanom. Ehh, ez a Mama..

Délelött a Papával még a kertben is nagyon jót játszottunk. Kaptam egy hatalmas új mászókát, és azon mászkáltam. Meg a meglevő székecskéimen. Meg nézegettük a madarakat a kerítésen és a villanyvezetéken. Rengeteg madárka van a kertünkben, nagyon szeretem őket.

"Mi mind egyéniségek vagyunk." "Én nem."

Nem is tudtam, de mind mások vagyunk, és nem csak hosszúságban, testsúlyban és fejkörméretben - a dokik főleg ezeket szeretik mérni. Ma voltunk Mamával a Las Palmas parkban, és találkoztam Atticussal és Arannal. Lényegében egykorúak vagyunk, Aran kicsit idősebb, Atticus kicsit fiatalabb. Aran már igazi nagyfiú, ügyesen jár és beszél is ezt-azt. Meg rengeteg haja van! Szegény hogy utálhatja a hajmosást annyi sok hajjal. Atticus nagyon aranyos és hozzám képest roppant csendes és nyugodt természet. Sétálgat már óvatosan ő is, és mondott is egy-két szót. Olyan helyes volt, ahogy csak ült a fűben és élvezte, hogy a szellő fújja az arcát! Nekem ehhez soha nem lenne türelmem. Pláne, ha van egy jó kis babakocsi a környéken, amit lehet tologatni. Vagy egy zenélős játék aminek a dallamára lehet táncolni. Mostanában nagyon szeretek mászni is, főleg felfele, megmászok szinte bármit. Legyen az sámli, kanapé, kerti szék, előszobai láda - ha tudom, megmászom. Mint megtudtam, Aran és Atticus a mászás iránt egyáltalán nem érdeklődnek, úgy fest az az én specialitásom. :)

Legújabb fejlemények

Jajj, annyi dolgom van mostanában! Rengeteget kell másznom fel-alá, aztán néha tologathatom a kiskocsimat vagy a babakocsimat, néha séátlgatok egy kicsit a bútorokba kapaszkova. Mindez igencsak fárasztó, de nincs időm leülni és TV-t nézni vagy csak úgy olvasgatni túl sokáig.

Aztán a Mama is folyton elcipel valahova:
- Voltunk mostanában látogatóban a Chandra néninél és a kislányánál, Mirabel-nél. Mirabel még roppant apró, de aranyos. Chandra néninek van két macskája is, de azokat sajnos nem lehet olyan jól elkapni, mint az itthonit, az Expit.
- Voltunk könyvtárban is, ott három perc alatt összebarátkoztam mindenkivel.
- Egyik nap a Mama fel-alá hurcolt engem, azt hiszem valamin intéznivalója lehetett, de nem mindig értékeltem a dolgot, nem szeretek túl sokat abban a piros kis ülésben ücsörögni, pláne, mióta már itt van az új ülésem is, épp csak az autóba nincs még beszerelve.
- Pár napja voltunk Múzeumban is. Nem igazi múzeum ez, inkább egy hatalmas játszóház. Mamával eleinte egy kisebb helységben voltunk, ahol volt egy képcső, híd aztán lejtő. Ezen én remekül szórakoztam, nagyon jó volt azon a terepen mászni fel-le. Aztán kimentünk egy kicsit a központi térbe, ahol két lány aranyos mesét olvasott. De nem tudtam nyugton ülni amikor annyi látnivaló volt mindenfele, gyorsan el is másztam messzire. :) Aztán Mama inkább vissza is vitt abba a kisebb szobába. Utána ebédeltünk, még egy kicsit a hordózóban sétálgattam Mamával, aztán hazamentünk. Az autóban rögtön elaludtam, ez a Múzeumlátogatás nagyon kimerített.
- Tegnap is meg ma is a Blossom Birth-ben voltunk, tegnap kaptam csini ruhákat, főleg sötét színű nadrágokat, hogy tudjak a parkban és otthon miben kúszni-mászni, ma pedig könyvolvasós programra mentünk.

Papa azt állítja, hogy topológiát tanulok mostanában. Lehet, hogy úgy hívják, nem tudom. Én egyelőre csak roppant izgalmasnak és érdekesnek találom, hogy egy karikát fel tudok húzni a karomra, ebbe a karikába bele tudok tenni egy kis kupakot, a kupak ráfér a kézfejemre, és ma ebédnél még a tasakos hamimra is rátehettem a kupakját. Mama azt hiszem büszke volt rám nagyon, hogy ilyen kis kupakkal is elbánok!

Nekiálltam függőlegesen is mászni. Úgy értem megmászom a bútorokat és amit csak lehet. Az erősítőre is megpróbáltam felmászni, de azt nem engedik. Ma reggel a kanapé elé tett dobozra, és onnan a kanapéra másztam fel például. Roppant izgalmas dolog, nagyon élvezem. A pelenkázó asztalon is szoktam próbálkozni a mászással, de Mama azt egyáltalán nem értékeli. Hogy őszinte legyek, a pelenkázó asztalon a Mama semmilyen mozgást nem igazán értékel. Kivéve talán azt, amikor állva segítek neki levenni a nacimat, szépen kilépek belőle.