Dobozolás

Mama ma az egész napját dobozokkal tölötte. Helyettem. Na jó, én azért gondoskodtam róla, hogy a Mama ne feledkezzen meg rólam teljesen. Egész jól tudok például kifele pakolni a dobozokból, és a megszerzett tárgyakat különböző helyeken elhelyezni. Aztán néha egy kis nyafogás is segít. Vagy ha nagyon kitartóan magyarázom, hogy könyvet szeretnék olvasni a Mamával. Sajnos mindegyik csak ideig-óráig vált be, Mama végül mindig visszatért a dobozokhoz. Sőt, a nap végére odáig fajult a dolog, hogy még az én játékaimat is elraktuk. Abban segítettem én is egy kicsit, mert alapvetően rendes lány vagyok. :) A könyveim még szerencsére egyben vannak, bár állítólag holnap azok is dobozba kerülnek.

Mama azt mondja, hogy amíg én holnap a bölcsiben leszek, addig a Papa és ő egy teherautóval mindent elvisznek a Nikulina házba. Ez érdekesen és furcsán hangzik. Remélem nem felejtenek itt semmi fontosat. Például az ágyamat. Vagy a tükröt a szekrényajtón. Igaz, a Mama arról egyelőre azt állítja, hogy az az apartmanhoz tartozik, és nem lehet levenni. De én ebben nem vagyok teljesen biztos.

Mindenesetre a Nikulina házban kapok új szobát magamnak. A rózsaszínt. Aminek rózsás függönyei vannak. Meg két kis hátsó szobája. És holnaptól ott fogunk a Nikulina házban ebédelni, vacsorázni, játszani, enni és inni. Legalábbis én egyelelőre ezeket soroltam fel. Mama hozzá tette a reggelizést is, majd azt mondta, hogy ott fogunk lakni.

Mama néha leírja egy kis füzetbe, ha valami aranyosat mondok. A mai napi kedvenc:
Mama: Mondjad Julcsi, mit szeretnél?
Julcsi: Felvenni a szökőkutadat.
A szökőkút az az én frizurám amit néha kapok a Mamától. Azt nagyon szeretem, csinos, és még a hajam sem lóg a szemembe, ha azt hordom.

Nikulina ház

Ma jópofa nap volt, tele programokkal. Reggel a doktornéninél kezdtünk, mert köhögök, és Mama úgy gondolta, jobb, ha egy igazi doktornéni is meghallgat. Kedves volt a doktornéni, és én nagyon jól viselkedtem: hagytam, hogy bekukucskáljon a fülembe, nagyra tátottam a szám, és amikor meghallgatott, még sóhajtottam is. Aztán azt mondta a doktornéni, semmi gond, a köhögés majd elmúlik. Remélem hamar, mert nem a kedvencem.

A doktornéni után mentünk a Papához. Ebédeltünk egy jót: nekem leginkább a halacska ízlett, a krumpli és az édesség nem igazán. Mama mostanában mindig csípős indiait eszik a Papa munkahelyén, úgyhogy most nem kértem tőle falatokat. Azután sétáltunk picit, autóztunk rövidet és tankoltunk, majd visszamentünk a Papa munkahelyére. Ott én szépen elszundítottam az autóban, és mire felébredtem, már a Nikulina ház előtt álltunk.

Az a ház nagyon szép és roppant üres. A konyhában például egyetlen bárszék sincs, úgyhogy nem is tudtam a Mamától ennivalót rendelni, pedig azt szoktam, amikor oda látogatunk: rántottát, pörköltet, pizzát, palacsintát. Mama menüjén szerencsére mindig minden van. Na jó, Mama ügyes, és még így is sütött nekem egy pizzát, amit viszont a Papának adtam, mert csípős lett. Azon kívül bár bárszék nincs a konyhában, van ott  egy remek szekrény. Mama spájznak hívja, én inkább csak remek bújócska helyszínnek találtam, és gyorsan magamra is csuktam mindkét ajtaját.

A kertben lehetett locsolni. Az jó dolog ám nagyon. Először Papának segítettem, aztán egyedül locsoltam gondosan a füvet. Az nagyon tetszett, alig akartam abbahagyni, bár Mama ragaszkodott hozzá. Szerencsére voltak egyéb izgalmas dologok a kertben is, meg a házban is. A kerten például ott a Mama által gazebo-nak mondott kunyhó, ahol Julcsi Mikulás lakik. A házban pedig az én szobámból nyílik egy kisebb szoba, amiben van kétoldalt két kis benyíló - azok nagyon jópofa dolgok. Aztán ott van a lépcső. Azon remekül lehet fokonként csúszdázni. Az emeleten a szőnyegen rohangálni és néha elbotlani is egész jó mulatság.

Aztán egyszercsak Mamáék úgy döntöttek, hogy ideje visszamenni az apartmanba. Bezártak mindent, beültünk az autóba, és már indultunk is. Hazafele még megálltunk a könyvtárnál, és én betettem az összes könyvet az ablakba a futószalagra. Az már nagyon jól megy nekem, Mama mindig rám bízza.

Hmmm....Karikában (Mama blogol mert Julcsi már szundít)

Ma este vacsorára májkrémes kenyeret ettünk. Bálint lelkesen kente a májkrémet Julcsi szelet kenyerére, majd megkérdezte: Julcsi, milyen formában kéred a kenyeret? Karikában, csíkban, négyetben? Julcsi gondolkozott, majd azt mondta: Karikában. Akkor Andika elővette a pogácsa szaggatót, és Julcsi megkapta a karikára vágott májas szeleteket. Tetszettek neki nagyon. Persze megkapta hozzá a reszlit is, és azokkal is ügyesen elboldogult.

Mostanában a kicsi lány már nem is olyan kicsi. Mondhatni egész nagy. Magas is, már nem csak a kobakja teteje látszik az ágy mellett amikor reggel jön üdvözölni, hanem a szemembe néz. Meg az esze is nagy és folyton növekszik. Olyan sok minden tud már! Roppant aranyos, általában jókedvű, néha kicsit "kétéves" és hisztizik egy sort, máskor meg épp csak "nemakar'. De ez a dolgok rendje, így fejlődik az ő kis érzelemvilága.

Ma segített nekem ebédet főzni. Sütötökös rizottót készítettem (leginkább azért, mert nem volt itthon semmi, csak rizs, hagyma és egy sütőtök), és Julcsi vágta apróra a tököt. Én meghámoztam, kimagoztam és felcsíkoztam, ő pedig a saját kis vágószerszámával felkockázta nekem. Na jó, nem az összeset, de szép adagot.

Julcsi lelkesen várja a Tesót is. Tudja, hogy ott lakik a pocakomban, néha bekukucskál hozzá a köldökömön keresztül, néha pedig megsimogatja. No persze az igazi teszt az lesz, amikor a Tesó kibújik. :) De az egyrészt még odébb van egy kicsit, másrészt szerintem alapvetően jóban lesznek. Mert én már csak ilyen javíthatatlan optimista vagyok jó tapasztalatokkal.

A Monterey-i kirándulás igazán jól sikerült. Julcsinak tetszett az akvárium a sok hallal, pingvinnel és az egyetlen dinoszaurusszal. Az valójában egy nagy cápa (vagy hasonló) csontváz volt, de Julcsi eddig csak mammut és (a könyvében) dinoszaurusz csontvázat látott, úgyhogy ahhoz ragaszkodott. :) De élvezte a sétákat a kikötőben, a kedvence a hatalmas fagylalt volt egy bolt előtt, de a a sok hajó is tetszett neki. Fókát is sikerült mutatnunk neki - nem volt egyszerű, mert a fókák egész jól beolvadtak a lépcsőkbe amin feküdtek. Majdnem el is felejtettem, találkoztunk egy madaras bácsival is, aki az egyik nagy méretű zöld papagájt odaültette Julcsi karjára. Julcsi roppant élvezte a dolgot, tetszett neki a madár.

Mostanában nagyon szeret habfürdőzni a lányka. Leginkább a sok habot szereti a kádban, és néha nagyon nagyokat eljátszik ott esténként. De szerencsére a kis habbal is jóban van, ha épp nincs időnk nagy fürdésre.