Nikulina ház

Ma jópofa nap volt, tele programokkal. Reggel a doktornéninél kezdtünk, mert köhögök, és Mama úgy gondolta, jobb, ha egy igazi doktornéni is meghallgat. Kedves volt a doktornéni, és én nagyon jól viselkedtem: hagytam, hogy bekukucskáljon a fülembe, nagyra tátottam a szám, és amikor meghallgatott, még sóhajtottam is. Aztán azt mondta a doktornéni, semmi gond, a köhögés majd elmúlik. Remélem hamar, mert nem a kedvencem.

A doktornéni után mentünk a Papához. Ebédeltünk egy jót: nekem leginkább a halacska ízlett, a krumpli és az édesség nem igazán. Mama mostanában mindig csípős indiait eszik a Papa munkahelyén, úgyhogy most nem kértem tőle falatokat. Azután sétáltunk picit, autóztunk rövidet és tankoltunk, majd visszamentünk a Papa munkahelyére. Ott én szépen elszundítottam az autóban, és mire felébredtem, már a Nikulina ház előtt álltunk.

Az a ház nagyon szép és roppant üres. A konyhában például egyetlen bárszék sincs, úgyhogy nem is tudtam a Mamától ennivalót rendelni, pedig azt szoktam, amikor oda látogatunk: rántottát, pörköltet, pizzát, palacsintát. Mama menüjén szerencsére mindig minden van. Na jó, Mama ügyes, és még így is sütött nekem egy pizzát, amit viszont a Papának adtam, mert csípős lett. Azon kívül bár bárszék nincs a konyhában, van ott  egy remek szekrény. Mama spájznak hívja, én inkább csak remek bújócska helyszínnek találtam, és gyorsan magamra is csuktam mindkét ajtaját.

A kertben lehetett locsolni. Az jó dolog ám nagyon. Először Papának segítettem, aztán egyedül locsoltam gondosan a füvet. Az nagyon tetszett, alig akartam abbahagyni, bár Mama ragaszkodott hozzá. Szerencsére voltak egyéb izgalmas dologok a kertben is, meg a házban is. A kerten például ott a Mama által gazebo-nak mondott kunyhó, ahol Julcsi Mikulás lakik. A házban pedig az én szobámból nyílik egy kisebb szoba, amiben van kétoldalt két kis benyíló - azok nagyon jópofa dolgok. Aztán ott van a lépcső. Azon remekül lehet fokonként csúszdázni. Az emeleten a szőnyegen rohangálni és néha elbotlani is egész jó mulatság.

Aztán egyszercsak Mamáék úgy döntöttek, hogy ideje visszamenni az apartmanba. Bezártak mindent, beültünk az autóba, és már indultunk is. Hazafele még megálltunk a könyvtárnál, és én betettem az összes könyvet az ablakba a futószalagra. Az már nagyon jól megy nekem, Mama mindig rám bízza.