Dobozolás

Mama ma az egész napját dobozokkal tölötte. Helyettem. Na jó, én azért gondoskodtam róla, hogy a Mama ne feledkezzen meg rólam teljesen. Egész jól tudok például kifele pakolni a dobozokból, és a megszerzett tárgyakat különböző helyeken elhelyezni. Aztán néha egy kis nyafogás is segít. Vagy ha nagyon kitartóan magyarázom, hogy könyvet szeretnék olvasni a Mamával. Sajnos mindegyik csak ideig-óráig vált be, Mama végül mindig visszatért a dobozokhoz. Sőt, a nap végére odáig fajult a dolog, hogy még az én játékaimat is elraktuk. Abban segítettem én is egy kicsit, mert alapvetően rendes lány vagyok. :) A könyveim még szerencsére egyben vannak, bár állítólag holnap azok is dobozba kerülnek.

Mama azt mondja, hogy amíg én holnap a bölcsiben leszek, addig a Papa és ő egy teherautóval mindent elvisznek a Nikulina házba. Ez érdekesen és furcsán hangzik. Remélem nem felejtenek itt semmi fontosat. Például az ágyamat. Vagy a tükröt a szekrényajtón. Igaz, a Mama arról egyelőre azt állítja, hogy az az apartmanhoz tartozik, és nem lehet levenni. De én ebben nem vagyok teljesen biztos.

Mindenesetre a Nikulina házban kapok új szobát magamnak. A rózsaszínt. Aminek rózsás függönyei vannak. Meg két kis hátsó szobája. És holnaptól ott fogunk a Nikulina házban ebédelni, vacsorázni, játszani, enni és inni. Legalábbis én egyelelőre ezeket soroltam fel. Mama hozzá tette a reggelizést is, majd azt mondta, hogy ott fogunk lakni.

Mama néha leírja egy kis füzetbe, ha valami aranyosat mondok. A mai napi kedvenc:
Mama: Mondjad Julcsi, mit szeretnél?
Julcsi: Felvenni a szökőkutadat.
A szökőkút az az én frizurám amit néha kapok a Mamától. Azt nagyon szeretem, csinos, és még a hajam sem lóg a szemembe, ha azt hordom.

Nikulina ház

Ma jópofa nap volt, tele programokkal. Reggel a doktornéninél kezdtünk, mert köhögök, és Mama úgy gondolta, jobb, ha egy igazi doktornéni is meghallgat. Kedves volt a doktornéni, és én nagyon jól viselkedtem: hagytam, hogy bekukucskáljon a fülembe, nagyra tátottam a szám, és amikor meghallgatott, még sóhajtottam is. Aztán azt mondta a doktornéni, semmi gond, a köhögés majd elmúlik. Remélem hamar, mert nem a kedvencem.

A doktornéni után mentünk a Papához. Ebédeltünk egy jót: nekem leginkább a halacska ízlett, a krumpli és az édesség nem igazán. Mama mostanában mindig csípős indiait eszik a Papa munkahelyén, úgyhogy most nem kértem tőle falatokat. Azután sétáltunk picit, autóztunk rövidet és tankoltunk, majd visszamentünk a Papa munkahelyére. Ott én szépen elszundítottam az autóban, és mire felébredtem, már a Nikulina ház előtt álltunk.

Az a ház nagyon szép és roppant üres. A konyhában például egyetlen bárszék sincs, úgyhogy nem is tudtam a Mamától ennivalót rendelni, pedig azt szoktam, amikor oda látogatunk: rántottát, pörköltet, pizzát, palacsintát. Mama menüjén szerencsére mindig minden van. Na jó, Mama ügyes, és még így is sütött nekem egy pizzát, amit viszont a Papának adtam, mert csípős lett. Azon kívül bár bárszék nincs a konyhában, van ott  egy remek szekrény. Mama spájznak hívja, én inkább csak remek bújócska helyszínnek találtam, és gyorsan magamra is csuktam mindkét ajtaját.

A kertben lehetett locsolni. Az jó dolog ám nagyon. Először Papának segítettem, aztán egyedül locsoltam gondosan a füvet. Az nagyon tetszett, alig akartam abbahagyni, bár Mama ragaszkodott hozzá. Szerencsére voltak egyéb izgalmas dologok a kertben is, meg a házban is. A kerten például ott a Mama által gazebo-nak mondott kunyhó, ahol Julcsi Mikulás lakik. A házban pedig az én szobámból nyílik egy kisebb szoba, amiben van kétoldalt két kis benyíló - azok nagyon jópofa dolgok. Aztán ott van a lépcső. Azon remekül lehet fokonként csúszdázni. Az emeleten a szőnyegen rohangálni és néha elbotlani is egész jó mulatság.

Aztán egyszercsak Mamáék úgy döntöttek, hogy ideje visszamenni az apartmanba. Bezártak mindent, beültünk az autóba, és már indultunk is. Hazafele még megálltunk a könyvtárnál, és én betettem az összes könyvet az ablakba a futószalagra. Az már nagyon jól megy nekem, Mama mindig rám bízza.

Hmmm....Karikában (Mama blogol mert Julcsi már szundít)

Ma este vacsorára májkrémes kenyeret ettünk. Bálint lelkesen kente a májkrémet Julcsi szelet kenyerére, majd megkérdezte: Julcsi, milyen formában kéred a kenyeret? Karikában, csíkban, négyetben? Julcsi gondolkozott, majd azt mondta: Karikában. Akkor Andika elővette a pogácsa szaggatót, és Julcsi megkapta a karikára vágott májas szeleteket. Tetszettek neki nagyon. Persze megkapta hozzá a reszlit is, és azokkal is ügyesen elboldogult.

Mostanában a kicsi lány már nem is olyan kicsi. Mondhatni egész nagy. Magas is, már nem csak a kobakja teteje látszik az ágy mellett amikor reggel jön üdvözölni, hanem a szemembe néz. Meg az esze is nagy és folyton növekszik. Olyan sok minden tud már! Roppant aranyos, általában jókedvű, néha kicsit "kétéves" és hisztizik egy sort, máskor meg épp csak "nemakar'. De ez a dolgok rendje, így fejlődik az ő kis érzelemvilága.

Ma segített nekem ebédet főzni. Sütötökös rizottót készítettem (leginkább azért, mert nem volt itthon semmi, csak rizs, hagyma és egy sütőtök), és Julcsi vágta apróra a tököt. Én meghámoztam, kimagoztam és felcsíkoztam, ő pedig a saját kis vágószerszámával felkockázta nekem. Na jó, nem az összeset, de szép adagot.

Julcsi lelkesen várja a Tesót is. Tudja, hogy ott lakik a pocakomban, néha bekukucskál hozzá a köldökömön keresztül, néha pedig megsimogatja. No persze az igazi teszt az lesz, amikor a Tesó kibújik. :) De az egyrészt még odébb van egy kicsit, másrészt szerintem alapvetően jóban lesznek. Mert én már csak ilyen javíthatatlan optimista vagyok jó tapasztalatokkal.

A Monterey-i kirándulás igazán jól sikerült. Julcsinak tetszett az akvárium a sok hallal, pingvinnel és az egyetlen dinoszaurusszal. Az valójában egy nagy cápa (vagy hasonló) csontváz volt, de Julcsi eddig csak mammut és (a könyvében) dinoszaurusz csontvázat látott, úgyhogy ahhoz ragaszkodott. :) De élvezte a sétákat a kikötőben, a kedvence a hatalmas fagylalt volt egy bolt előtt, de a a sok hajó is tetszett neki. Fókát is sikerült mutatnunk neki - nem volt egyszerű, mert a fókák egész jól beolvadtak a lépcsőkbe amin feküdtek. Majdnem el is felejtettem, találkoztunk egy madaras bácsival is, aki az egyik nagy méretű zöld papagájt odaültette Julcsi karjára. Julcsi roppant élvezte a dolgot, tetszett neki a madár.

Mostanában nagyon szeret habfürdőzni a lányka. Leginkább a sok habot szereti a kádban, és néha nagyon nagyokat eljátszik ott esténként. De szerencsére a kis habbal is jóban van, ha épp nincs időnk nagy fürdésre.

Repülős múzeum és családi csúszdálás

Ma remek nap volt. Papa itthon maradt, pedig szerda van. Délelött elmentünk a repülős múzeumba. Itt még sosem jártam, de nagyon tetszett. A hivatalos neve Hiller Aviation Museum, de ezt csak a Mama és a Papa tudják. Nekem repülős múzuem. Először a játéksarkot találtam meg, már az is nagyon jó volt. Voltak ott hintalovak, repülő alakúak, meg trike-ok, azok is repülő alakúak. Mindet kipróbáltam szép sorban. Aztán a kék replő-trike-ot odaadtam egy kisfiúnak, és Mamával meg Papával bementünk a kiállítóterembe. Ott rengeteg replülőgép és helikopter volt. Mind különböző. Először nem is tudtam, merre nézzek. Sok-sok gép állt a földön, és még egy csomó fent lógott a plafonon. Eleinte csak annyit tudtam mondani: wow.
Aztán szép sorban elkezdtük nézegetni a repülőket. Egyszercsak egy nagy szürke doboz mozogni kezdett, az kicsit megijesztett. De aztán kiderült, hogy nem veszélyes az a doboz. Az egy szimulátor volt, amiben a Papa repült éppen. Miután befejezte, megnéztünk egy réges-régi valódi szimulátort it. Azt nem lehetett kipróbálni, csak megkukucskálni. Később eljutottunk egy helikopterhez, amit szintén lehetett vezetni. Papa be is ült, aztán én is, és végül a Mama is. Papa meg én vezettük egy kicsit, aztán én tovább indultam.
Később kimentünk az udvarra, ahol volt egy hatalmas repülőgép. Na jó, valójában kicsit hiányos volt, de egy valódi Boeing 747 orra és egyik turbinája volt ott. Az alját levágták, így csak pár lépcső kellett, és már bent is voltunk a földszintjén. Csigalépcsőn felmentünk az emeletre, a pilótafülkébe. A pilótafülke roppant jópofa volt tele műszerekkel, kapcsolókkal, és két furcsa székkel, amik előtt kormány volt. Papa beült az egyikbe, én a másikba, és együtt vezettük a repülőgépet. A kormányzást különösen élveztem.
Amikor ezt meguntuk, kimentünk újra az udvarra, ami mellett pont volt egy kis kifutópálya, és épp fel is szállt egy repülőgép. Aztán jött egy másik, de az csak a propellerjét tekerte nagyon hangosan, nem szállt fel. Közben egy másik gép viszont leszállt. Aztán csak jött egy újabb gép, ami fel is szállt. Azt jól láttam, mert a Papa felemelt, és így remek kilátásom volt.
Ezután még visszamentünk egy kicsit a kiállítóterembe, újra körbenéztünk, kipróbáltunk még két szimulátort - az egyik előtt hatalmas képernyők voltak, a másik meg leginkább egy lábhajtós hintára emlékeztetett - majd következett az ebéd. Ebédet teherautóból rendeltünk a múzeum előtt. Volt ott négy teherautó, és mindegyik másféle hamit árult. Papa hamburger szerű szendvicset evett, én sajtos tészát, Mama pedig szendvicset. Finom volt, még sosem ettem teherautóból.

A családi csúszdálást délután, a játszótéren játszottuk. Azt úgy kell játszani, hogy először a Papát és a Mamát is meg kell kérni, hogy másszanak fel a dupla csúszda tetejére. Aztán a Papát leülteted az egyik csúszdára, beülsz a Papa ölébe, a Mama mellétek ül a másik csúszdába, és már lehet is csúszni. Aztán újra és újra. Ha nehezíteni akarsz a szülőknek, vagy csak szereted a változatosságot, akkor érdemes a szülőket megkérni, hogy néha az egyik, néha a másik felmászót használják felmászásra, ne mindig a legkényelmesebb úton jöjjenek. Lehet, hogy húzni fogják a szájukat, de szerintem valójában élvezik, hogy ők is játszhatnak.

Holidays

Már javában benne vagyunk a Holiday Season-ben, ahogy itt mondják. Halloween már volt, hamarosan jön a Thanksgiving, aztán a Karácsony. A karácsonyt már nagyon várom, mert akkor felvehetem azt a szép bordó ruhát, ami a szekrényben lóg. Néha előveszem, hátha mehetek abban bölcsibe, de Mama mindig azt mondja, azt majd karácsonykor fogom hordani. Halloween-kor a varázsló ruhámat hordtam, az nagyon jó volt. Van hozzá igazi csúcsos kalapom és varázspálcám is. A ruhámat a Mama varrta, a varázspálcámat a Papa készítette, és a kalap csapatmunka volt. Halloween napján még trick-or-treat-elni is voltunk. Egyszercsak csöngettek - épp pelust cseréltem - és amikor ajtót nyitottam, ott állt Birgitte néni, a férje, Aria Luna, aztán egy másik néni és bácsi akik nevére nem emlékszem és az Eva Rosa. Aria Luna kis pillangónak öltözött, Eva Rosa pedig boszorkának. Szerencsére én is épp a varázsló ruhámban voltam, így nem éreztem rosszul magam, amikor ajtót kellett nyitnom. Azt mondták a lányok Trick or Treat! Mama szerencsére felkészült volt, és adott gyorsan mindkét lánynak treat-et (kis csokit). Aztán mi is csatlakoztunk hozzájuk, és így kilencen bejártuk az összes épületet. Minden ajtónál, ahol tök vagy szellem volt látható, bekopogtunk, és a mosolygós néniknek vagy bácsiknak azt mondtuk Trick or Treat! Micsoda nyelvtörő egy gyakorlat! De megéri, egész rendes zsákmánnyal tértem haza. Volt ott csokis keksz, nyalóka, csokis valamik és egy zöld kisautó is. Rejtélyes módon a nyalókának és a csokis édességeknek nyoma veszett, csak a csokis keksz és a zöld kisautó maradt meg másnapra.

Halloween előtt volt egy kedvenc hétvégi programunk. A bouncy house. Nem messze tőlünk minden reggel felfújtak egy nagy hajót, két cápát és egy kastélyt, ahol lehetett ugrálni, mászni és csúszdázni. Voltak ott tökök is rengetegen. Hétvége reggeleken rendszeresen meglátogattuk és én mindig nagyon jókat ugráltam és csúszdáztam. Először nehéz volt felmenni a csúszda tetejére, de Mama és Papa lent drukkoltak nekem, és így aztán csak sikerült. Idővel nagyon jól bele is jöttem a dologba. Sajnos Halloween napján a bouncy house elköltözött, azóta nem tudunk oda járni, maradnak a játszóterek.

Visszatérve a ruhákhoz. Szerencsére vannak más ruháim is, nem csak az a szép bordó, így tudok mit hordani a bölcsibe. Cipőből is egész jó választékom van. Ma például a gombás gumicsizmámat vettem fel, mert esőnap van. Tegnap is esőnap volt. Tegnap még esett is, ma csak vizes volt reggel minden. Tegnap Mamával megnéztünk kettesben egy házat. Illetve valójában csak ő nézte meg, mert mire odaértünk, én elaludtam az autóban. De aztán amikor felébredtem, akkor Mama elvitt Los Gatos belvárosába, ahol kis keringőzés után Mama leparkolt. Ott aztán sétáltunk egy jót. Bementünk egy jópofa kerti dísztárgyak üzletbe, ahol minden televolt szökőkúttal. Aztán egy kis olasz étteremben megebédeltünk, az erősen eső esőben visszasétáltunk az autóhoz, majd hazamentünk. Illetve majdnem, mert előtte még beugrottunk a Michael's-be. Mama vett valami apróságot, én meg mindent alaposan megnéztem. Mama legnagyobb aggodalmára főleg a törékeny karácsonyfadíszek érdekeltek. :)

Apartalatt

Elköltöztünk. Most apartalatt lakunk. Vagy valami ilyesmi. Kimondhatatlan szó. Mindenesetre van nagy garázs, lift és lépcső, sok szomszéd, medence és még konditerem is. Ma este a konditeremről kértem mesét a Mamától. Persze csak miután két Bogyó és Babóca könyvet is elolvastunk. :)

Egyébként jó itt a lakásban, főleg a nagy szobámat élvezem. Ott van szinte az összes játékom, az ágyikóm, de a legjobb a nagy üvegajtós szekrény! Sokszor szoktam az előtt táncolni. Főleg pancsi után a kapucnis törölközőmben, mert akkor én vagyok a király-nő. Azonkívül remekül el lehet bújni a szekrényben, ott bent elsétálni a másik végéig és ott kibújni. Jó mulatság nagyon.

Mamát néha megkérdezik, hogy beszélek-e. Persze, hogy beszélek, micsoda kérdés?! De Mama erre a kérdésre olyan aranyosan szokott válaszolni: magyarul beszél és angolul énekel. :) Ez egyébként nagyjából igaz is, bár vannak angol szavaim és magyar dalaim is. A hinta-palinta például nagy kedvencem, már szinte kivülről tudom. De igaz, hogy a Happy Birthday megy a legjobban. Angolul leginkább azt szoktam mondani, hogy "te-tu" (thank you) és "bye-bye".

Néha már mondok többszavas dolgokat is, például: Mama csüccs ide. Mama segit. Szerez joghurt. Ez utóbbit tegnap mondtam, amikor Mama kérdezte, hogy mit csinálok a hűtőszekrényben. Ma reggelire pedig elővettem egy zacskó száraztésztát, de Mama nem volt hajlandó megfőzni. Azt mondta az vacsorára való.

Egyébként megjegyzem, néha nem egyszerű két évesnek lenni. Már sokmindent tudok és értek, de például az érzelmeimmel nem mindig tudok mit kezdeni, és nem mindig egyszerű azokat megfejteni. Remélem idővel az is egyszerűbb lesz, mint a járás/futás, mászás, evés és az összes többi. :)

Szösszenetek

Már egyre többet beszélek, alig tudom nyomon követni, miket is mondok már (szinte mindent :). De megpróbálom felsorolni ami hirtelen eszembe jut és az utóbbi időben tanultam:

bye-bye, goodbye, hello, mitálu (Mikulás), kinyi (kinyit, nyitva), becsu (becsuk, csukva), messze, vissza, kéte (kérek), ágyito (ágyikó), öle (Mama ölében - ott szeretek néha elszundítani), rado (rajzol), gyogyi (gyógyít), kenyé (kenyér), ruha, nadá (nadrág), meleg, hideg, töty (könyv), bubo/bubble (buborék), fat (fa), szendvics, ajándé, tatao (takaró), dő (zöld), té (kék), pio (piros), dodadi (rózsaszin), dáda (sárga), nana (narancs), fejé (fehér), teji, vaji, tuo (túró), tejö (tejföl). Van még sok másik is biztosan, de épp nem jut eszembe.

Egész jól tudom már a színeket. Néha összekeverek ezt-azt, a lila és a rózsaszín például elég nehéz, de sokat már szinte mindig megismerek. :)

A bölcsiben új szobába kerültem, a piros ajtó helyett, a kék ajtón kell bemennem. Miss Nicole és Miss Melinda helyett Miss Jessica és Miss Breanna a tanárnénik. Ők is nagyon kedvesek, és ott is jól érzem magam. Persze tetszik, hogy teljesen új játékokkal lehet játszani, és a gyerekek is újak, de azért örülök, ha épp találkozom Miss Nicole-lal vagy Miss Melindával. A csoporttársaim már sokat beszélnek, van aki mondatokat is tud mondani - persze csak angolul. Magyarul csak én tudok. :)

Egyre többet rajzolok egyedül is. Mamától kérek papírt és ceruzát, aztán jól telerajzolom a papírt. Néha még megkérem Mamát, hogy rajzoljon nekem autót (főleg nénó autót) vagy vonatot, de nem olyan gyakran, mint régebben.

Nagyon szeretek mindenfélét eljátszani. Általában olyat szoktam játszani, hogy megyek boltba és veszek ennivalót. Ilyenkor integetek a Mamának, hogy pá-pá és távozom a kosárkámmal vagy a bevásárlókocsimmal. De van, hogy készítek szendivcset és azt eszem meg. Vagy etetem meg valakivel. De ma már kicsit doktornéniset is játszottunk, mert Mama karján van egy ici-pici bibi, és én bekötöttem.

Happy Birthday

Mostanában ez a kedvenc dalom, már egész jól tudom énekelni. Tudok mást is énekelni (Row, row, row your boat és Csip-csip csóka), de ez a kedvenc. :) Pláne, mert az elmúlt két-három hétben rengeteget hallottam. Egyrészt Mamával voltam sok szülinapi buliban, másrészt mert én is kétszer megünnepeltem már a saját szülinapom. Először csak családi körban Mommal, Papattyal, Papával és Mamával, másodszor barátokkal és szüleikkel. Mindkettő jól sikerült, finom tortát kaptam és rengeteg ajándékot. Annyira sok ajándékot, hogy egy még mindig nem került kibontásra.

Itt jártak Mom és Papaty

Egyik nap Mama Mommal és Papattyal együtt jött értem a bölcsibe. Mondta Mama, hogy jönni fognak, úgyhogy nem lepődtem meg nagyon, csak egy kicsit. :) Hoztak persze sok ajándékot is: kaptam roppant csinos hálózsákokat Mamitól és Papitól, Halász Judit CD-ket, Bogyó és Babóca könyveket, ruhácskákat és hajcsatokat.

Három hétig voltak itt látogatóban - jó sok programot csináltunk velük. Szombat és vasárnap délelöttönként garázs vásárokon jártunk, hétköznap elmentünk ide-oda. Voltunk a Palo Alto-i állatkertben, játszótéren, Burlingame-ben és San Mateoban, játékboltban és ruhaboltban. Volt, hogy csak Mama ment el itthonról - egyszer például Expit kellett elvinni doktornénihez. Arról sokszor beszélgettünk Mamával, mert úgy tűnt, Expi sem kedveli túlságosan ezeket  a látogatásokat.

De amikor nem csináltunk különösebb programot, akkor is jó volt, hogy mindig volt kivel játszani vagy olvasgatni. Papattyal sokat építkeztünk Lego Duplo-ból, főleg magas tornyokat. Egyszer olyan magas tornyot építettem, hogy még a sámlimra is szükség volt, hogy elérjem a tetejét és fel tudjam tenni az utolsó kockákat.

Néha étkezések közben igen jókat nevetgéltünk. Például nagyon tetszett nekik, amikor feltettem a talpacskáimat az asztalra, és közben mély hangon azt mondtam: "na-na". Vagy amikor megmutattam a csodálkozó arcomat. Azon rengeteget nevettünk. Vagy amikor csukot szemmel ettem. :)

Dinnyegolyító

Változatosan telnek mostanában a napjaim. Hol a Mama talál ki jó programokat, hol a Papának tudok sokat segíteni, mindig történik valami.

Mamával kétszer is voltunk kirándulni az erdőben, és meglátogattunk egy farmot is. A kirándulás nagyon jó, akkor felköltözöm a Mama hátára a hordozóban, és onnan nézelődök kényelmesen, amíg a Mama sétál. A farm is nagyon tetszett, van ott traktor és helyes állatok. Láttam tyúkot, kacsát, kecskét és gidákat, tehenet és borjút. Egyszer azt is láttam, ahogy a tehenet megfejte a néni, és egy óriási bödönbe gyűjtötte a tejet. A tehenet géppel fejte a néni, de a tehén nem zavartatta magát, békésen táplálkozott. A kis borjú is roppant aranyos volt, ott feküdt a fűben, és kényelmesen rágcsált a füvet. A farmon mindig megetetem a vasbácsit egy pénzzel, Mama azt mondja, ő segít enni adni az állatoknak.

Tegnap ismét elmentünk a Múzeumba. Ott már rég jártam, jó volt újra megnézni a nénó-autókat, a vízijátékokat és labdákat, a mamutot és az emeleti szobát. Az emeleti szobában is mindig van új látnivaló. Most is megpakoltam a sárkány lábait építőkockával, és mászkáltam is a sárkányon. Azon kívül viszont felfedeztem egy kisebb részt, ahol fehér csillogó homokkal lehet játszani, öntözgetni kémcsövekből üvegcsékbe, tölcsérekből edénykékbe. Volt ott egy fiú, ő roppant komoly tudós arccal végezte a homok-kísérleteit.

Felfedeztünk egy új parkot. Nincs is messze, és remek játékok vannak ott. Kedvencem a libikóka. Van egy kettő, és egy négy személyes verzió is, mindkettőn remekül tudunk a Mamával hintázni. De van ott hatalmas mászóka is, szinte egész mászóka rendszer. Azt csak akkor fedeztem fel, amikor már vagy harmadszor jártunk abban a parkban. Sajnos le is pottyantam róla - nagyon hancúroztam, és ahogy áthajoltam a korláton, leestem. Szerencsére semmi bajom nem lett, az arcomon van csak ipi horzsolás.

Kaptam tortát. Finom tortát. Piros tányéron. Névnapom volt. :) Jó kis torta volt, vaníliás töltelék, tetején tejszínes krém. Szombaton kaptam uzsonnára, bár a névnapom szerdán volt. Tudom, mert Mamiii és Papiii még levelet is küldtek Bubáról.

Most hosszú hétvége volt, ami azt jelenti, hogy három napig játszhattam a Papával. Főleg a garázsban voltunk mind a hárman, ott pakoltunk. Néha még a létrára is felmászhattam, már egész jól megy nekem a dolog. Papa összerakott egy polcot a kertben, ami aztán bekerült a garázsba. Akartam neki segíteni, de azt nem nagyon szerette. Bár a végén megengedte, hogy én kalapáljam be az utolsó szögeket.

Voltunk szülinapi zsúrban is. Egy nagy parkban, bár én csak kicsi részét láttam. Sokan voltak ott, egy csomó felnőtt és gyerek, egy részüket ismertem, de nem mindenkit. Kaptam finom szendvicskét, kicsit nézelődtem és megvártam amíg Mamáék beszélgetnek, aztán hazajöttünk.

Mostanában egyre többet segítek Mamának a konyhában. Néha sütni kell, néha főzni. Múltkor palacsinta készült, és amíg Mama a tésztát keverte, én remekül eljátszottam a liszttel. Kaptam hozzá nagy fa kanalat és két tálat is. Aztán néztem, ahogy a Mama kisüti a kicsi palacsintákat. Jujj de finomak lettek. De van, hogy a zöldségpucolásban, darabolásban segítek a Mamának. Ilyenkor rendszeresen megkóstolok mindent - azt már biztosan tudom, hogy a cukkini nyersen is egész jó, az édeskrumpli viszont csak párolva finom.

Egyre többet dumálok is. Hosszasan még mindig csak a saját nyelvemen tudok beszélni, de már egész jól elboldogulok egy csomó igazi szóval is. Mostanában tanultam azt is, hogy dinnyegolyító, bár ezt csak két részletben tudom kimondani. Fene hosszú szó, és abban sem vagyok biztos, hogy valóban létezik. Gyanús nekem a Mama. :)

Mindenesetre új szavaim mostanában: bubo (buborék), eldú (eldurran), papu (papucs), szani (szandál), fa (fa), ta (sajt), hina (hiéna), mamo (majom), mamni (maci), mamá (madár), pije (pihen), pija (pillangó), tata (takaró), no (nem). Van még több is, de most nem jutnak eszembe. Majd legközelebb. Pussz!