Ma remek nap volt. Papa itthon maradt, pedig szerda van. Délelött elmentünk a repülős múzeumba. Itt még sosem jártam, de nagyon tetszett. A hivatalos neve Hiller Aviation Museum, de ezt csak a Mama és a Papa tudják. Nekem repülős múzuem. Először a játéksarkot találtam meg, már az is nagyon jó volt. Voltak ott hintalovak, repülő alakúak, meg trike-ok, azok is repülő alakúak. Mindet kipróbáltam szép sorban. Aztán a kék replő-trike-ot odaadtam egy kisfiúnak, és Mamával meg Papával bementünk a kiállítóterembe. Ott rengeteg replülőgép és helikopter volt. Mind különböző. Először nem is tudtam, merre nézzek. Sok-sok gép állt a földön, és még egy csomó fent lógott a plafonon. Eleinte csak annyit tudtam mondani: wow.
Aztán szép sorban elkezdtük nézegetni a repülőket. Egyszercsak egy nagy szürke doboz mozogni kezdett, az kicsit megijesztett. De aztán kiderült, hogy nem veszélyes az a doboz. Az egy szimulátor volt, amiben a Papa repült éppen. Miután befejezte, megnéztünk egy réges-régi valódi szimulátort it. Azt nem lehetett kipróbálni, csak megkukucskálni. Később eljutottunk egy helikopterhez, amit szintén lehetett vezetni. Papa be is ült, aztán én is, és végül a Mama is. Papa meg én vezettük egy kicsit, aztán én tovább indultam.
Később kimentünk az udvarra, ahol volt egy hatalmas repülőgép. Na jó, valójában kicsit hiányos volt, de egy valódi Boeing 747 orra és egyik turbinája volt ott. Az alját levágták, így csak pár lépcső kellett, és már bent is voltunk a földszintjén. Csigalépcsőn felmentünk az emeletre, a pilótafülkébe. A pilótafülke roppant jópofa volt tele műszerekkel, kapcsolókkal, és két furcsa székkel, amik előtt kormány volt. Papa beült az egyikbe, én a másikba, és együtt vezettük a repülőgépet. A kormányzást különösen élveztem.
Amikor ezt meguntuk, kimentünk újra az udvarra, ami mellett pont volt egy kis kifutópálya, és épp fel is szállt egy repülőgép. Aztán jött egy másik, de az csak a propellerjét tekerte nagyon hangosan, nem szállt fel. Közben egy másik gép viszont leszállt. Aztán csak jött egy újabb gép, ami fel is szállt. Azt jól láttam, mert a Papa felemelt, és így remek kilátásom volt.
Ezután még visszamentünk egy kicsit a kiállítóterembe, újra körbenéztünk, kipróbáltunk még két szimulátort - az egyik előtt hatalmas képernyők voltak, a másik meg leginkább egy lábhajtós hintára emlékeztetett - majd következett az ebéd. Ebédet teherautóból rendeltünk a múzeum előtt. Volt ott négy teherautó, és mindegyik másféle hamit árult. Papa hamburger szerű szendvicset evett, én sajtos tészát, Mama pedig szendvicset. Finom volt, még sosem ettem teherautóból.
A családi csúszdálást délután, a játszótéren játszottuk. Azt úgy kell játszani, hogy először a Papát és a Mamát is meg kell kérni, hogy másszanak fel a dupla csúszda tetejére. Aztán a Papát leülteted az egyik csúszdára, beülsz a Papa ölébe, a Mama mellétek ül a másik csúszdába, és már lehet is csúszni. Aztán újra és újra. Ha nehezíteni akarsz a szülőknek, vagy csak szereted a változatosságot, akkor érdemes a szülőket megkérni, hogy néha az egyik, néha a másik felmászót használják felmászásra, ne mindig a legkényelmesebb úton jöjjenek. Lehet, hogy húzni fogják a szájukat, de szerintem valójában élvezik, hogy ők is játszhatnak.
No comments:
Post a Comment