Legutóbbi szokásaim, tudományom

- új szavak: alma, kelbimbó, autó, tej, nevek: Mami, Papa, Márti, Nani, Adus, Máté, Edit, Miki, Imre.

- Pancsi előtt, amikor már folyik a víz a kádba, én dobálom be a zacskóból a játékaimat. Egy-két labdát, kisautót és kupakot. Az a legjobb, a fürdőkádban remekül lehet vizet öntözgetni. Szerintem a poharammal is remekül lehetne vizet öntözgetni, és néha meg is itatom az állatokat a könyvben, vagy a bútorokat, de ezt sajnos a Mama és a többiek nem értékelik.

- Pancsi előtt mindig rohangálok egy kicsit félpucéran mezítláb. Az olyan jópofa. :)

- A babakocsi séta az egyik kedvelt levegőzési formám, így remekül lehet nézelődni kényelmesen ücsörgve és meleg kezeslábasba felöltözve. Ráadásul nem is olyan fárasztó, mint sétálni vagy motorozni. Bár azt is szeretem, és már egész kis helyen is meg tudok fordulni a motorommal.

- Megtanultam csárdást járni. Ha rossz kedvem van, Mom mindig csárdást táncol és közben énekel nekem. Így aztán ellestem a lépést, és most már én is ropom vele együtt néha.

Magyarország: kirándulások, látogatók, programok

Jó itt lenni Magyarországon, itt mindig történik valami: jön valaki vendégségbe, megyünk mi látogatóba, megyünk a városba nézelődni, sétálunk a környéken. Csak a Papa hiányzik, de vele is beszéltem telefonon már kétszer is. Hamarosan itt is lesz, azt mondja. Remélem ő is eljön majd velünk mindenfele. Mostanában nagyon megszerettem a sétakocsikázást, Mama és Papaty lelkesen visznek naponta akár kétszer is.

Kaptam csinos sapkákat, kesztyűket és overállt a hideg örömére. Nagymami kötött nekem roppant sikkes apró egyujjas kesztyűt és nagyon csinos sapkát, Mom horgolt nekem szintén roppant sikkes kalapsapkát, Mama pedig szerzett nekem overállt, amiben állítólag Michelin baba vagyok. Lehet, de legalább nem fázom. :) Láttam a havat is. Gyönyörű látvány, de ha a szél az arcomba fújja, az roppant kellemetlen, akkor még babakocsisétálni sincs kedvem.

Csupa látogató jött már hozzánk, és mind nagyon örült, hogy láthatott engem. Én persze lelkesen bemutattam mindnek a tudományomat és néhányuknak még a nevét is megrpóbáltam megtanulni. De vannak nehéz nevek, amikkel meg sem próbálkoztam. Egyik délután feljöttek Gábor, Adus és az unokatesóm, Máté. Máté roppant aranyos, de a motorom azért mégsem adtam oda neki. Igaz, a képeskönyvét megnézegettem.. Ennek ellenére ő roppant kedvesen megsimogatta a kobakomat, mint valami kisbabát, pedig csak 6 hónappal nagyobb nálam.

Voltam többször is Budakalászon meglátogatni a Nagymamát meg a Nagypapát, és volt, hogy átjött a Márti néni, a Nani néni és a Jóska bácsi is. Ott is nagyon szeretek lenni. Várt rám egy egész berendezett játékpolc, rajta babák, autók, kosárka csipeszekkel. Aztán később találtam tologatható kocsit is magamnak. A cica viszont sajnos még mindig fél tőlem..

Már megint a repülés..

A ma délelött eléggé össze-vissza alakult. Ebéd után nem sokkal beültünk az autóba, és nem sokkal azután, hogy elaludtam, meg is ébresztettek. Hirtelen ott találtam magam a reptéren. 'Ennek megint repülés lesz a vége' gondoltam, és igazam lett. Jó darabig eltartott, míg eljutottunk a géphez, a sok sorban állás, ellenőrzés nem a kedvencem, de nagyon jól viselkedtem. A gépen Mamával kettesben ültem egy székben, mellettünk pedig egy aranyos néni, akinek nagyon csinos gyűrűje volt. Az út végén az ölébe ülhettem és így ki tudtam kukucskálni az ablakon. Aztán kis rohanás után újabb repülőre szálltunk. Az sajnos nem repült elég hosszú ideig, nem tudtam kialudni magam.. De amikor végre mindennel megvoltunk, egyszercsak ott volt a kalászi Nagymami és Nagypapi, és velük meg Mamával beültem az autóba. Feljöttünk a Várba, Nagymamiék picit maradtak, aztán elmentek. Én vacsiztam, fürödtem aztán mentem szundítani. Aztán később felébredtem, és bár sötét volt és én álmos is voltam, aludni még sem tudtam. Mama valami jetlag-et emlegetett. Nem szeretem, nem lehet tőle aludni.

Google, Palo Alto Baylands

Ma bementünk a Papához reggelizni. Azt mindig nagyon élvezem, fincsi dolgokat lehet ott reggelizni. Ma például egy bagel-t is elfogyasztottam. :) Utána pedig a barátaimmal elmentünk a Palo Alto Baylands-be. Az egy roppant jópofa természetvédelmi terület, mocsárvidék. Sok madarat lehet ott látni, a tóban vannak kacsák, távolabb pedig sirályok és egyéb számomra még ismeretlen szárnyasok. Van olyan is, amelyik tud a vizen, de legalábbis az iszapon járni. Először megnéztük a kacsákat, aztán túráztunk egy nagyot, végül egy hosszú mólón kisétáltunk a víz fölé. Nagyon jó volt, roppantul élveztem. Szeretek találkozni a barátaimmal.

Santa Cruz

Ma Santa Cruz-ba autóztunk le. Hosszú volt az út odafele, el is aludtam, aztán ott szépen felébredtem egy barátságos kis utcában. Becsüccsentem a babakocsimba, és Mom, Papaty meg Mama elvittek városnézni. Nagyon élveztem a dolgot, jó volt nézelődni. Ebédelni egy pizzériába tértünk be, ahol nekem hoztak rántott csirkefalatkákat és főtt sárgarépát. De szerencsére a pizzáról is megkaptam az articsókákat. :) Utána még egy fagyizóba is betértünk, és bár egész tölcsért nem kaptam, azért így is jutott nekem ez-az.

Később lementünk az óceánpartra és egy hosszó mólón kisétáltunk a víz felé. Nagyon hullámzott, gyönyörű volt! Ott szívesen nézelődtem volna sokáig, de Mamáék menni akartak holmi parkolórára hivatkozva.. Az autóban gyorsan el is aludtam, és már itthon voltunk, mire felébredtem.

Igazi múzeumban jártam!

Ma reggeli után beültünk az autóba, és meg sem álltunk San Francisco ÉNY-i csücskéig. Az út hosszú volt és kicsit unatkoztam is, de végül csak odaértünk. Amikor kiszálltunk, nagyon kellemes idő  és egy gyönyörű szökőkút fogadott minket. Beültem a kis babakocsimba, és bementünk egy hatalmas és szép nagy fehér épületbe. Ez volt a San Francisco-i Szépművészeti Múzeum. Azt hiszem egész jól viseltem magamat, aránylag csendben ültem a kis kocsikámban és nézelődtem. A Mama néha szépen mesélte is, hogy miket látok az üvegkalickákban, bár tény, hogy sokszor csak alulról láttam a tárgyakat és így nem voltak annyira izgalmasak. De egy nénit például rögtön felismertem, Mama őt Marie Antoinette-nek hívta. Csinos néni volt, hófehér, és furcsa módon nem volt teste, csak mellkastól felfele. Láttunk néhány hatalmas képet és néhány mozdulatlan figurát is.

A múzeum után megint autóztunk egy picit, aztán kis sétával megérkeztünk egy picike étterembe. Ott várni kellett egy kicsit az ebédre, de azért nem volt túl vészes. Végül sokféle finomságot ettem. Onnét továbbsétáltunk, én a kis kocsimban, és bementünk egy burger-fagylalt boltba. Mi a fagylalt részleget látogattuk meg, én is kaptam egy tölcsért, és pár falat fagylaltot is. Az jól esett. Nagyon örültem amikor végre visszaértünk az autóhoz, már jó fáradt voltam, gyorsan el is aludtam, most nem tartottam élménybeszámolót a hazafele úton. Általában hazafele sokat beszélek, elmesélem, hogy mi mindent láttam, mi mindent csináltam. De most semmi ilyesmire nem volt energiám, du. 3-kor már nagyon aludni akartam!

Tegnap új dolgot találtam ki: kiválasztom, hogy mit hordok. Eddig mindig a Mama döntötte el, hogy mikor milyen ruhát veszek fel, de mostantól nem. Tegnap például elővett egy csíkos pulcsit, de megkértem, hogy tegye szépen vissza a szekrénybe, én ugyanis egy lilát akartam felvenni. Ma reggel Mama már opciókkal fogadott, én dönthettem a nadrágomról és a pulcsimról is. :)