Lebuktam

Tegnap este Mama lefekvés után egyszercsak bejött a szobámba megsimogatni. Azt hiszem nem számított rá, hogy hason fekve fog találni. Már egy ideje a bal oldalamon fekve aludtam el, de most rájöttem, hogy hason aludni még jobb. De arról nem volt szó, hogy erről a Mamáék is tudni fognak! :)

Közben már két napja csak brokkolit adnak enni. Remélem holnap lesz valami más is, mert bár finom, kezdem unni egy kicsit. Na jó, Mama próbálkozott pürésített aszalt szilvával, almával, őszibarackkal és még málnadarabokkal is, de azok nem voltak finomak.

Tegnap megint elmentünk a parkba, de csak Zinnia volt ott a Mamájával, a többiek mind otthon voltak. Állítólag hideg van. Nem tudom, én élveztem a napsütést, jó volt kint forgolódni és kúszni a parkban, érdekes falevelekre vadászni és Zinniát vizsgálgatni egy kicsit.

De rég írtam!

Huh, nem volt sok időm írni mostanában. Annyi mindnen történt, hogy csak na. Nem is tudom, hol kezdjem.. Tegnap előtt lettem 8 hónapos. Bizonyám, öregszem. :) De élvezem nagyon, folyamatosan egyre izgalmasabb dolgokban van részem.

Többek között itt van ez az étkezés dolog. Bár még mindig a mamatej a kedvencem, de most már néha kísérletezek egyéb ennivalókkal is. Mama vett nekem csinos széket, és abban odaülök én is mindig az asztalhoz, és a Mama meg is kínál ezzel-azzal. Van, hogy egész jó ízű dolgokat kapok, de van, hogy kevésbé. Általában kapok egy saját kanalat én is, hogy azt nyugodtan rágcsáljam, amíg a Mama egy másik kanállal tölti belém az épp kiszemelt "bébitápot". Ma este viszont megleptek, nem volt sehol egy kanál, csak valami zöld izét raktak elém a tálcámra, ők brokkolinak hívják. Amikor felkaptam, egész apró darabokra esett a kezemben, megpróbáltam betenni a számba, de nem igazán sikerült. Szerencsére Mama segített, így tudtam enni is belőle.

A másik hatalmas jó dolog, hogy tudok közlekedni, egész messzire el tudok jutni a házban. Néha csak forgolódok, néha szépen erősen húzom magam az alkaromon. Közben persze dolgozom a mászás megtanulásán is, de még nem sikerült öszzehozni a dolgot. Szerintem már közel járok, remélem pár nap múlva sikerül elindulnom. Persze Mama már így is néha kétségbe van esve, hogy nem tud engem csak úgy bárhol otthagyni, mert elindulok. Hihi. :)

Voltunk kirándulni is mostanában, kétszer is elmentünk autóval a Tahoe tóhoz. Őszinte leszek: a hosszú autóutak nem a kedvenceim. Egy jót aludni az autóban rendben van, de 4 órát lehúzni abban a székben nem olyan kellemes. Szerencsére Mama ott szokott utazni mellettem, és szórakoztat, de azért mégiscsak. Az első Tahoe-i kirándulást nagyon élveztem. Elmentünk sétálni az erdőbe kétszer is, a Papán "utaztam" a kendőben, és mindenféle érdekes dolgokat nézegethettem, tapasztalhattam: erdő, tó, fenyőfa, bokrok, hó. Roppant izgalmas volt, és nagyon bírtam, hogy lehetett a Papán lógni. A másik alkalommal cudar egy időjárás fogadott minket, a hó éppen darás állapotban nagy sebességgel a levegőben keringett és rendszeresen az arcomba, szemembe jött - szerencsére sikerült meggyőznöm a Papát és a Mamát, hogy ne sokat vigyenek ki engem abban az időben.

Ja, és beszélek is mostanában. Még csak azt mondom, hogy ba-ba, de Mama és Papa ezzel is nagyon meg vannak elégedve. :)