Huh, nem volt sok időm írni mostanában. Annyi mindnen történt, hogy csak na. Nem is tudom, hol kezdjem.. Tegnap előtt lettem 8 hónapos. Bizonyám, öregszem. :) De élvezem nagyon, folyamatosan egyre izgalmasabb dolgokban van részem.
Többek között itt van ez az étkezés dolog. Bár még mindig a mamatej a kedvencem, de most már néha kísérletezek egyéb ennivalókkal is. Mama vett nekem csinos széket, és abban odaülök én is mindig az asztalhoz, és a Mama meg is kínál ezzel-azzal. Van, hogy egész jó ízű dolgokat kapok, de van, hogy kevésbé. Általában kapok egy saját kanalat én is, hogy azt nyugodtan rágcsáljam, amíg a Mama egy másik kanállal tölti belém az épp kiszemelt "bébitápot". Ma este viszont megleptek, nem volt sehol egy kanál, csak valami zöld izét raktak elém a tálcámra, ők brokkolinak hívják. Amikor felkaptam, egész apró darabokra esett a kezemben, megpróbáltam betenni a számba, de nem igazán sikerült. Szerencsére Mama segített, így tudtam enni is belőle.
A másik hatalmas jó dolog, hogy tudok közlekedni, egész messzire el tudok jutni a házban. Néha csak forgolódok, néha szépen erősen húzom magam az alkaromon. Közben persze dolgozom a mászás megtanulásán is, de még nem sikerült öszzehozni a dolgot. Szerintem már közel járok, remélem pár nap múlva sikerül elindulnom. Persze Mama már így is néha kétségbe van esve, hogy nem tud engem csak úgy bárhol otthagyni, mert elindulok. Hihi. :)
Voltunk kirándulni is mostanában, kétszer is elmentünk autóval a Tahoe tóhoz. Őszinte leszek: a hosszú autóutak nem a kedvenceim. Egy jót aludni az autóban rendben van, de 4 órát lehúzni abban a székben nem olyan kellemes. Szerencsére Mama ott szokott utazni mellettem, és szórakoztat, de azért mégiscsak. Az első Tahoe-i kirándulást nagyon élveztem. Elmentünk sétálni az erdőbe kétszer is, a Papán "utaztam" a kendőben, és mindenféle érdekes dolgokat nézegethettem, tapasztalhattam: erdő, tó, fenyőfa, bokrok, hó. Roppant izgalmas volt, és nagyon bírtam, hogy lehetett a Papán lógni. A másik alkalommal cudar egy időjárás fogadott minket, a hó éppen darás állapotban nagy sebességgel a levegőben keringett és rendszeresen az arcomba, szemembe jött - szerencsére sikerült meggyőznöm a Papát és a Mamát, hogy ne sokat vigyenek ki engem abban az időben.
Ja, és beszélek is mostanában. Még csak azt mondom, hogy ba-ba, de Mama és Papa ezzel is nagyon meg vannak elégedve. :)
No comments:
Post a Comment