A harmadik hónap

3 hónaposan

Voltunk megint doktorbácsinál. Már kezdtem épp megnyugodni, hogy minden rendben, de a vizsgálat végén visszajött a nővér és egy tűvel háromszor is megszúrta a combjaimat. Ezek az oltásnak nevezett dolgok állíólag roppant fontosak, de egyáltalán nem jók. Utána sem éreztem túl fényesen magam, úgyhogy át is aludtam vagy két napot, biztos ami biztos.

Aztán egyszercsak megjelent a Nagymama és a Nagypapa. Őket már láttam a TV-ben amikor Skype-on beszélgettünk, de személyesen most találkoztam velük először. Kedvesek voltak nagyon, három hétig itt is maradtak velünk. Jó volt, ők sokat foglalkoztak velem - már amikor a Mama nem cipelt ide-oda - készítettek rólam fotókat és még videókat is. Egyik nap hatalmasat kirándultunk velük, felmentünk San Francisco-ba. Azt a napot felváltva a Mamán és a Papán töltöttem a hordozóban, amíg ők várost néztek. Néha én is kukucskáltam, de sokat aludtam is.

Aztán egyik este a Mama meg a Papa egyedül hagytak a Nagymamával és a Nagypapával. Este ők fektettek le aludni is. Ez furcsa volt, annak ellenére, hogy előtte már több napon keresztül is a Nagymama tett ágyikóba. Nem pontosan tudom miért, de sokat sírtam azokon az estéken. Pedig szeretem a Nagymamát, és valójában olyan kedvesen ringatott. Aztán nem sokkal később a Nagymama és a Nagypapa hazautaztak, így napközben már megint csak a Mama maradt nekem.

Ő meg rászokott arra, hogy engem rendszeresen kivisz egy parkba nézelődni, találkozni a többiekkel. Ez jó buli, szeretem a fákat nézegetni, hallgatni ahogy a felnőttek ottan társalognak és jól kibeszélnek minket: hogy alszunk vagy épp nem alszunk, éppen milyen új "mutatványunk" van stb.