Tanultam egy csomó új trükköt. Az egyik, a pakolás. Most már nem csak ki, de be is pakolok. Fakanalat a papírszemétbe, telefontoltőt a fiókba, tollakat egy dobozba, labdát a lábosba, játékot vissza a dobozba (bár ez utóbbi nem túl izgalmas). A másik, a doboztetők. Lecsavarni még nem tudom őket, de ha csak simán le kell venni vagy rá kell tenni, azzal egész jól elboldogulok. A következő az építkezés. Ha a Mama elkezdi vagy megmutatja, akkor én még 1-2 kockát rá tudok építeni a toronyra. De a legjobb, hogy tudok cipőt húzni, és nem csak a sajátomat. Bárkinek a cipőjét remekül fel tudom venni, ráadásul mindkét lábam belefér egy félbe.
Elkezdtem kommunikálni a Mamával és a Papával. Néhány jelet már megtanultam. "Még" - bár én ezt arra használom, hogy kérjek valamit, legyen az víz, könyvolvasás vagy épp a macska. "Kutya" - tegnap este szóltam is a vacsoránál Mamáéknak, hogy az utcán valaki kutyát sétáltat. Aztán szoktam szólni, ha éhes vagyok. Ez roppant hasznos tud lenni, nagyon élvezem a dolgot, hogy ilyen jól tudok már beszélgetni.
Sajnos megbetegedtem. Volt lázam is egy napig,az szerencsére gyorsan elmúlt. Viszont az orrom több napig folyt és még mindig köhögök egy kicsit. Pedig Mama finom mézes kenyérrel is etetett és hagymateával is ijesztegetett, de azt egyelőre megúsztam. Langyos mézestejet kaptam, de az nagyon rossz volt, én vizet szeretek inni a kis poharamból. Remélem hamar meggyógyulok most már, mert így sokkal nehezebb este elaludni. Szerencsére Papa nagyon lelkesen elringat este akár 3-4-szer is.
No comments:
Post a Comment