A reggel egész szokványosan telt. Felkeltem, tejecske, olvasgatás, öltözés, olvasgatás, reggeli, játék. Aztán kakiltam és Mama elvitt pelenkacserére. Utána leültünk a székbe, és Mama olvasgatott könyveket nekem. Aztán szóltam neki, hogy én szívesen aludnék egyet. Erre gyorsan pizsamába húzott és bezsákolt (rám adta a hálózsákomat), olvasott újabb mesét és aztán kaptam tejecskét. Lassan, de csak elaludtam. Nem tudom miért ment olyan lassan az elalvás, de utána legalább jól kialudtam magam, megint sikerült másfél órát szundítanom. Azt nagyon szeretem, amikor sikerül ilyen jól kialudnom magamt.
Aztán amikor felébredtem, Mama harisnyát és szoknyát húzott rám, majd leültünk ebédelni. Finom sertéspörki volt ebédre, kenyérrel és volt őszibarack is. No meg persze sajt. Mostanában nagyon szeretem a sajtot. Eszem mást is, de jelenleg a sajt a sláger. Ebéd után Mamával beültünk az autóba. A Central Expressway-en autóztunk, ott ritkán szoktunk menni. Aztán leparkoltunk és bementünk egy épületbe. A biztonsági őr bácsi engedett be minket a kapun, de az épület ajtaja már nyitva volt. Az iskolába mentünk, ahol a Mama még a Julcsi baba előtti időkben dolgozott. Ott találkoztunk egy barátságos nénivel aztán még eggyel. Amikor épp kezdtem megbarátkozni az első nénivel és nem akartam teljesen bebújni a Mamába, Mama fogta magát és vitt tovább egy másik nénihez az irodájába. Itt sokat maradtunk, Mama és Ani néni sokat beszélgettek. Közben beugrottak más nénik és bácsik is - annyi sok ismeretlen ember! Na de aztán Mama elbúcsúzott, gondoltam végre vége. Na nem, akkor felmentünk az emeletre. Ott láttam sok nagyfiút és nagylányt is, ők helyesek voltak. De ott is találkoztunk még két nénivel. Szerencsére még két másik akivel a Mama találkozni akart, nem volt a helyén. Ennyi új ember bőven elég volt nekem egy napra.
Aztán hazajöttünk és én útközben elaludtam az autóban, pedig Mama mindent megpróbált, hogy ne tegyem: hangos zene, lábcsikizés. Aztán hazaértünk, Mama kikapott és megpróbált itthon elaltatni. Na nem, azt már nem. :) Úgyhogy jött a babakocsi séta, ami bizony addig tartott, hogy csak elaludtam. Aztán aludtam is egész jót, és mire felébredtem, a kertben voltunk és a Papa nézett rám. Na, erre nem számítottam. Papa sem, állítólag elnézte az órát, és egy órával korábban jött haza, mint tervezte. :) Én nem bántam. Játszottunk Papával kint a kertben jót. Mama előhozta a kis háromkerekű biciklimet, én ráültem/álltam és elindultam vele. Eleinte elég bizonytalanul ment, de aztán belejöttem. Idővel még kanyarodni is egész jól megtanultam. Papa segített a beszorult triciklimet kiszabadítani, de néha annyit kormányzott helyettem, hogy úgy kellett levennem a kezét a kormányról. Mintha az ő triciklije lenne. Pedig nem, Mama nekem vette, én is ott voltam.
No comments:
Post a Comment