A napokban, amikor még kevesebbet esett az eső, és a Mama kiengedett a kertbe játszani, nagyon jót kísérleteztem a slaggal. Van a végén egy locsolófej, amin egy kallantyúval lehet nyitni/zárni a vizet. No persze én ezt nem tudtam rögtön, de pár perc kísérletezés után rájöttem. Aztán idővel arra is rájöttem, hogy ha én játszani akarok a vízzel, akkor folyamatosan tartanom kell a kallantyút, különben eláll a vízsugár, mire odaér a kezem. Az nagyon bosszantó volt, amíg nem értettem mi történik.
Rájöttem, hogy a macskavár tökéletes mászóka és olvasósarok nekem. Nagyon szeretek mindent megmászni, főleg a macskavárat és a lépcsős könyvespolcot. Mama viszont nem mindig értékeli az ilyen akcióimat sajnos.. A macskavárnak két kis platója van, és ha én az alsóra ráülök, a felsőn tökéletesen tudok könyvet olvasni. Jobban szinte, mint a valódi kis asztalkámnál, székecskémnél, mert azon még nem ér le a lábam.
Újra elővettük a sámlit a fürdőszobában, úgyhogy most már majdnem teljesen önállóan mosok kezet. Meg kézmosás után néha ottmaradhatok játszani kicsit a vízzel. Azonkívül a sámlit tudom hurcolni, és így szinte bárhol nekiállhatok mászni. Mama és Papa legnagyobb örömére. :)
Megtanultam vezetni is. Sosem megyek ugyan messzire, mindig csak a garázsfeljárón maradok, de azért roppantul élvezem a dolgot. Ott a kormányon és környékén annyi izgalmas gomb van. Van amelyik még kattog is, de a Mama azt mondja, azt nem szükséges bekapcsolni, mert nem vagyunk vészben.
No comments:
Post a Comment