Sunday, July 31, 2011

Az első hónap

Megszülettem
2011 július 2-án váltottam vízi életmódról szárazföldire. A váltás nem volt kellemes, ennek hangot is adtam, amint megérkeztem. Bizony, én aztán elmondtam, hogy ez nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt részemről. De nem volt mit tenni, a Mama pocakja kezdett szűkös lenni és már egyébként is kíváncsi voltam rá is, meg a Papára is. Egyelőre úgy fest jó fejek, szerintem jóban leszünk.


A kórházban nem sokáig maradtunk, túl sok volt ott a nyüzsgés, inkább otthon akartunk lenni hármasban. Az első pár nap egész érdekesen telt, én még igencsak rosszkedvű voltam, és nem értettem mi ez az egész: lélegezni kell, szó sincs egész napos lubickálásról, ringatásról, folyamatos betáplálásról (bizony, külön kell szólni a Mamának, hogy éhes vagyok, és akkor ő ad nekem finom tejcsit, de ez is olyan fene bonyolult dolog ám). Azon kívül a világ tele van zajokkal, fényekkel - minden olyan idegen volt. Aztán szép lassan persze megszoktam az ügyet.


A második héten sajnos a frászt hoztam a Mamára és a Papára, aminek a vége egy pár napos kórházi tartózkodás lett. De aztán csak kiderült, hogy minden rendben.


Az első igazi fürdést Július 17-én kaptam, addig csak vizes ronggyal törölgettek. Nos, ez a fürdés dolog jó is, meg nem is, még ezt is meg kell szokni.


Ebben a hónapban nem sokat jártunk odakint, leszámítva a szoptatási tanácsadókat és klubokat, ahova a Mama elvitt engem. Úgy érezte, sok-sok tanácsot kell kérnie, mert én vagy ő valamit nem jól csinálunk. Lehet, én tényleg nem mindig értettem, hogy pontosan mi is a dolgom, és ő is gyakorlatlan volt.


Mama egyszer elvitt engem valami nagy buliba is. Ott volt egy csomó felnőtt, néhányan pocakkal (szerintem ők is odabent növesztettek valakit), és volt néhány korombeli csemete is. De a felnőttek nagyon hangosak voltak és nem tudtam hova menekülni előlük.. Az egy hosszú nap volt, nem élveztem.


Ja, és jártunk doktoroknál is. Először egy doktornéni vizsgált meg, de aztán a Mama és a Papa úgy döntöttek, inkább átmegyünk egy doktorbácsihoz. Ennek nagyon örültem, a doktorbácsi sokkal aranyosabb.



No comments:

Post a Comment