A második hónap

2 hónaposan

Ez egy nyugodtabb hónap volt. Már én sem vagyok annyira elveszve a világban, és Mama és Papa is kezdenek hozzászokni az ittlétemhez. Még mesét is olvastak nekem!

Augusztus 17-én rájöttem, hogy én is tudok úgy csinálni mint a Mama meg a Papa. Egyszer épp a Papára nézve húztam szét a számat, amire ő aztán teljesen elcsodálkozott, mosolyra nem számított tőlem. Pedig én már azt is tudok. :)

Mama egyik nap fogta magát és áthívta az egyik barátnőjét. Megvárták amíg befejeztem a délelötti szundikálásomat (szokás szerint Mama ölében), kaptam enni, felöltöztettek és elindultunk. Először autóval mentünk valamerre, de mivel hamar elaludtam, nem tudom hol kötöttünk ki. Aztán egyszercsak megint autóban voltunk, de aludni már nem tudtam. Később a Mama szépen bepakolt a zsákjába és úgy látogattunk meg két boltot is. Mivel jól viselkedtem (értsd: nem sírtam), Mama nagyon büszke volt rám, és úgy érezte jó velem vásárolgatni. Tartok tőle, hogy ebből rendszert akar csinálni.

Kétszer is mentünk a Mamával reggel egy ún. Mama-Baba klubba. Egész jó a hely, van ott sok másik hasonlóan újszülött mint én, illetve néhányan nagyobbak is. A nagyobbak már egész otthonosan mozognak ebben a világban, úgyhogy bízom benne, hogy ez majd számomra is eljön.

A hónap végén nagyon megleptem a Mamáékat. Kétszer egymás után is igen hosszút aludtam éjszaka este 9-től hajnali 5-ig ill. 6-ig. Azt hiszem ezt a dolgot ők nagyon szeretik, mert amikor hajnalban felkeltem, roppant jókedvűen fogadtak, és nagyon megdicsérgettek.

Egyébként ez a világ kezd szép lassan egyre érdekesebb lenni. Már sokkal több mindent látok, a messzi dolgok sem olvadnak annyira össze. Ja, és van hangom. Úgy értem a síráson kívül. Roppant jópofa dolog, remekül lehet játszani azokkal a hangszálakkal. A Mamáék is élvezik a dolgot, mindig nagyon mosolyognak, amikor kísérletezgetek velük.