Mama remek helyekre vitt el engem mostanában. Voltunk kétszer is a CDM-ben (Childrens Discovery Museum), amit Mama csak múzeumnak hív, és egyszer a Palo Alto Junior Museum and Zoo-ban (PAJMZ), amit Mama állatkertnek hív. Mindkét hely roppant izgalmas, bár talán a CDM a jobb, kezdem azzal a beszámolómat is.
Szóval a CDM-ben háromszor is voltam az utóbbi időben, kétszer most ezen a héten. Most első alkalommal a kartondoboz-várost néztük meg, az nagyon tetszett. Volt ott egy csinos kis kartondoboz házikó, abba rögtön beköltöztem. Volt ajtaja, ablaka és bent három ülőke is. A legjobb az ablak melletti ülőke volt. Aztán kicsit bejártam a kartonlabirintust is, meg egy másik házat is kipróbáltam, bár azt meg kellett osztanom egy nagyfiúval és egy nagylánnyal. De kedvesek voltak, nem volt semmi összetűzés.
Utána megint megnéztük a ragasztószalag labirintust, rohangáltam és ugráltam benne egy kicsit, de nem sokat, picit fáradt voltam.
Azután a tűzoltóautót nétzük meg Mamával. Először meg kellett várnom, amíg egy nagylány befejezi a vezetést, de aztán egy darabig az enyém volt az egész. Később jött két fiú, majd két lány is, de szerencsére mind elfértünk, és a gombokat én nyomogathattam.
Második alkalommal felmentünk az emeletre, és egy mindennel teli szobába mentünk be. A levegőben lógott ott egy hatalmas pillangó és egy szitakötő. Aztán felmentünk lépcsőn, és ott kis üvegkalitkában lovag rohangáltak körbe, mint egy körhintán. Az szép volt, ugyanis világítottak és árnyékokat vetítettek a falra. Aztán a lementünk a másik lépcsőn, és akkor ott volt az a remek sárkány, akit meg lehetett lovagolni. Azután viszont felfedeztem a kis szobát, ahol volt terített asztal, székecskék és még egy baba is kis babaággyal. A szobából kilépve az erdőbe jutottam, ott nőtt néhány mesegomba és egy hatalmas odvas fa. Mamával olvastunk néhány könyvet is ottt. Aztán még megnézegettünk ezt-azt, de végül csak kisétáltunk az autóhoz.
Az állatkert is először úgy nézett ki, mint a múzeum, de minden olyan nagynak tűnt és számomra használhatatlannak. De szerencsére a Mama tudta az utat, és kijutottunk a szabadba, az állatokhoz. Egymástól elkerítve voltak ott nyuszik, kacsák, tengeri csillagok, mosómedvék, patkányok, görények és egy páva is. A kis tó felett, ahol a kacsák laktak, volt egy híd, nekem az volt a kedvencem, többször át is sétáltam rajta. A felnőttek ilyenkor néha nagyon megijednek, hogy önállóan sétálok, és magukhoz hívják a gyerekeiket, mintha fel akarnám dönteni őket. Pedig nem, csak néha még egy kicsit cikk-cakkos a járásom. :)
No comments:
Post a Comment